Szárnyalunk?

Szevasz, kedves unokaöcsém! Örülök, hogy sok-sok év után újra látlak. Amikor '56 Karácsonyán elmenekültél, én meg itthon maradtam, nem gondoltam volna, hogy ennyire más lesz kettőnk élete. Mi a romos városban kezdtünk újból iskolába járni, az épületek törmelékét meg szemetét takarítottuk, a többi törmelék meg szemét eltüntetésére még várni kellett néhány évtizedet és hát még mindig nem tudtuk igazán befejezni. Kötelezően tanultuk az orosz nyelvet tovább, de a passzív rezisztencia miatt soha nem tanultunk meg ezen az igazán idegen nyelven beszélni. 

Te egy békés országba kerültél és egy igazi világnyelvet tanultál, ami aztán a második anyanyelved lett. Örültünk, hogy a családból legalább nektek jobb dolgotok lett, mégis irigykedve hallgattuk a rólatok szóló ritka híreket. Azon tanakodtunk, mikor fogunk utol érni benneteket, először tíz-húsz évet gondoltunk, aztán ötvenet, de most már látom, hogy ez soha nem fog sikerülni. Amikor a véget nem érő, meddő vitákat, a békétlenséget, a nemtörődömséget, meg a mindenütt felbukkanó igénytelenséget látom, akkor azt gondolom, hogy a távolság inkább egyre csak nő. Pedig egy szegényebb országban is ki lehet meszelni a kopott házfalakat és muskátlit is ki lehet tenni az ablakokba. Meg mosolyogni is lehetne egymásra, az sem kerül pénzbe és sokkal örömtelibb lehetne az életünk.

 Persze, örültem, amikor ismét megláttalak, de nem tudtam elhessegetni magamból a kisebbségi érzést meg az irigységet. Nem a nagyobb házad meg a jobb autód miatt, hanem amiatt, hogy sugárzott rólad a szabadság szelleme, amiben egész életedben éltél, hogy nem kellett hamis ideológiák utálata miatt a nyakadat behúzni és kényszeredetten helyeselni, meg tapsolni.

Törpeállam

Azért volt egy rövid időszak, amikor azt hittük, most már nekünk is lehet szabadon szárnyalni és reméltük, hogy egyszer mégiscsak elemelkedhetünk, de a légáramlatok nem kedveztek hozzá, egyre inkább odaragadunk a földhöz. Ha egyszer netán mégis sikerülne egy kicsit feljutni, remélem, hogy nem fogunk nagyot zuhanni.

                                                                       -x-

Hosszú pálya.

Nem számít, magyar, európai, amerikai vagy ausztrál bajnokság, mindent megnyer ez a csodaúszó magyar kislány. Ő az igazi szabadúszó. Már több aranya van, mint az állami kincstárnak, ha bajban vannak, tőle kérnek kölcsön. A hosszú pálya sem akadály, de a legjobban rövid pályán remekel. Minden létező úszásnemben jól fekszi a vizet, háton, mellen, talán csak állva nem nyert még, csak a mezőny, amit rendre állva hagy. Miután már minden babért learatott, újabb versenyszámokat kéne kitalálni neki, hogy azokat is learathassa. A 25 méter után például kipróbálhatna egy 5 méteres medencét is, ahol a beugrás pillanatában már bele is csaphatna a célba, rajt-cél győzelmet aratva.

Aztán a női után jöhetnének a férfi számok is, ahol hangyaf...helyett elég lenne egy p...hajszállal győzni, bár ebben az esetben az a nagy kérdés, hogy a célfotó hogy tudja ezt a minimális különbséget hitelt érdemlően eldönteni.

                                                                      -x-

Csúszós út

                                                                           -x-

Amikor felébredt, ugyanaz a zeneszám jutott eszébe, mint napok óta mindig. Már nagyon unta,nem értette, miért mindig ez, hiszen utoljára talán húsz éve hallotta. Nem volt kellemetlen, csak unalmas. Úgy döntött, hogy valami más számot fog meghallgatni a cd-n, akkor helyette talán más ugrik be reggelente. Aztán félig álmosan az ágya mellett lévő családi képre pillantott és valami fura érzés vett erőt rajta. Először arra gondolt, másnapos, de rájött, hogy előző este csak egy kevés vörösbort ivott, ami egy átaludt éjszaka után nem okozhat hallucinációt. Megint ránézett a képre, ami az esküvőjükön készült, de a kép meglepő módon teljesen más volt, mint amit évek alatt megszokott. Nem kétdimenziós volt, hanem térhatású. Egy kerti padon ültek, a háttérben zöld bokrokkal, de az alakok határozottan kiemelkedtek belőlük, szinte önálló életre keltek. Próbaként egy kis időre becsukta a szemét és amikor ismét kinyitotta, megint ugyanazt látta. Mintha szobrok lennének, amik még ráadásul meg is mozdultak, ahogy a fejét mozgatta.

Nincs is rajtam 3D-s szemüveg - gondolta, meg a kép sem olyannak készült annak idején. Vagy talán a szemével történt valami, ami ezt a szokatlan jelenséget okozta? Minél tovább nézte a képet, annál valódibbnak látszott és hát nagyon is tetszett neki. Azt is gondolta, miért is nem ilyen minden fénykép, mennyivel élvezhetőbbek lennének. Még mindig nem hitt a szemének, ezért átment a nappaliba, ahol rövid gyakorlás után az ott lévő képeket is térhatásúnak látta. Megdörzsölte a szemét, elővette a régi családi fotókat, és hát azok is feléledtek a mozdulatlanságból. Még a szülei is életre keltek, pedig már rég halottak voltak. Ezzel telt a napja, nem tudott elszabadulni, egyre csak gyönyörködött új felfedezésében, de a nap végére már egészen megszokta, szinte természetessé vált a csoda. 

Amikor este kótyagosan lefeküdt, a rengeteg élmény hatása alatt egy nagy kavalkád zsongott a fejében, nem is tudott mindjárt elaludni.

Aztán egy ismerős, szép régi dalt kezdett megint magában dúdolni.

                                                                                  -x-

Ahogy öregszem, egyre gyakrabban kell megmérni a vérnyomásomat, a testtömegemet és a vércukorszintemet. De van olyan testrész, amit már nem érdemes méregetni. Ami már mérhetetlen.

                                                                                  -x-

Abbahagytam az írást és a festést. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy kiürültem, semmi új nem jut az eszembe, kiégtem, üresfejű lettem. Ha szebben akarok fogalmazni: most a feltöltődés időszaka következik.

                                                                                  -x-

Üresfejű

                                                                              -x-

Ez eléggé egy lapos könyv. Neeem, nem a mondanivalója lapos, hanem tényleg lapos, miután mindössze egy lapból áll. Most biztos azt gondoljátok, hogy egy ócska üzleti fogásról van szó, de komolyan mondom, erről szó sincs. Egy írás megszületésekor fontos szempont, hogy röviden, lényegretörően és érthetően fogalmazzunk, mert aki olvassa, nem kíváncsi a lényegtelen részletekre, azt várja el, hogy minél előbb térjünk a tárgyra és ne raboljuk egymás idejét. Az esetek többségében ez a módszer be is válik, de azért emlékszem néhány alkalomra, amikor egy új hölgyismerősnél próbáltam egyből a lényegre térni... Ritkán fordult elő, hogy rögtön egyetértés született, a siker többnyire nem is volt olyan mérvű, mint amire az ember számított. Rosszabb esetben még egy pofon is lehet a vége. Ilyenkor célszerű egy nagy kerülőt tenni és csak később (napok, hetek után) térni a lényegre. Az időhúzásnak persze az lesz a vége, hogy megkapjuk: - Mire vártál ilyen sokáig, te kis csacsi?

Táncház

Szóval sok beszédnek híg a leve, elhatároztam, hogy mondanivalómat megpróbálom minél tömörebben megfogalmazni. Az emberek amúgy sem szeretnek olvasni, pláne terjengős, háromszáz oldalas lapos történeteket, siker ezekből manapság nemigen születhet. Ha a könyvesboltban kezembe veszek egy könyvet, egyből a hátsó borítón lévő ismertetőt vagy könyvrészletet olvasom el, aminek alapján el tudom dönteni, megveszem-e, vagy sem. Az, ami itt található, általában hű képet ad a belső tartalomról. Őszintén szólva, én ezeket szeretem a legjobban, az esetek túlnyomó részében ezek alapján máris dönteni tudok (nem veszem meg). De nem biztos, hogy azért, mert nem tetszik, hanem mert megkaptam a legfontosabb infókat, netán még jól is szórakoztam, a többi meg úgyis a hosszú lé. Ezek amolyan egypercesek, az élet meg olyan rövid. A könyvesboltban ezzel a módszerrel röpke óra alatt akár 10-15 könyvet is ki tudok olvasni, pénzbe sem kerül és a könyvtáramba sem kell új polcot betenni. És,ha többen is hozzám hasonlóan gondolkodnak, akkor arra jöttem rá, hogy rövid írásaimmal akár sikeres író is lehetek. Ezért átolvastam legutóbbi regényemet, és megvizsgáltam, mely részeket lehetne kihagyni úgy, hogy a mondanivaló még ne csorbuljon lényegesen. 

Perui emlék

Nagyon meglepődtem, mert megállapítottam, hogy minden második mondat felesleges és némi vívódást követően kihúztam ezeket, így a 200 oldalból egyből 100 lett. Ezt elolvasva, még mindig terjengősnek találtam és e felfedezés hatására még jobban felbátorodtam, nem gondoltam volna, hogy ilyen tárgyilagos, sőt, önkritikus is tudok lenni. További húzásokkal a megmaradt 100 oldalból először 50, aztán 25, végül 10 lett. Ehhez persze legalább hússzor el kellett olvasnom a regényemet, ami ilyen rövidített változatban is elég unalmas volt. Arra gondoltam, hogy amit tíz oldalon le lehet írni, azt biztos, hogy ötön is és még így is benne marad a lényeg, amire azért még mindig kínosan vigyáztam.

Nem akarom hosszú lére ereszteni a mondanivalómat, így csak röviden: álmatlan éjszakák és keserves gyötrődések árán úgy döntöttem, hogy két oldal, azaz egy lap marad, ez kerül a könyv borítólapjai közé. Utána viszont az is eszembe jutott, hogy a hátsó borítóra is kéne egy oldalnyi ismertetőt írni, ezért a két oldalt lerövidítettem egyre és ez került oda, ugyan az, ami belülre. Igaz, hogy így saját magamat ismételtem.A kritikák is eléggé egyoldalúak voltak.

De hát mit is akartam mondani? A nagy igyekezetben elfelejtettem.Nem baj, mert laponként, folytatásokban fogom publikálni és előbb-utóbb valamelyik laposból ez is kiderül.

Ui: Úgy látom, ez az írás is elég terjedelmesre sikeredett, legközelebb megpróbálom még jobban visszafogni magam és még tömörebben fogalmazni. Úgy például, hogy csak egy mondat lenne az egész, mondjuk így: "Írtam egy egyoldalas könyvet". De ha még visszafogottabb akarok lenni, akkor egyáltalán nem írok semmit. Mindenki gondoljon amit akar.

                                                                              -x-

Apróságok:

- Kezdetben volt a Honvédelmi Minisztérium, a HM. Manapság a nejem gyakran jár oda ruhát vásárolni. A H&M-be. ( És a költekezésen az esemény utáni tablet sem segít.)

- Kuponország lettünk, de nem tetszett, ezért elmentem először Gazdagisztánba, majd Elasztánba. El, aztán visszajöttem, mert a legjobb mégis itt, Eufóriában.

- Mi a különbség a matematika és a fizika között? Megmagyarázom. A magyar labdarúgó válogatottnak matematikailag van még esélye eljutni a világbajnokságra. Fizikailag viszont lehetetlen.

- Ez itt a legújabb Ford Lexia. A felextrázott csúcsmodell pedig a Disz-Lexia. Fő vetélytársa a Kia Vegza.

- Te is, fiam, bluetooth?!

- A szuperkém annyira mélyfedésben volt, hogy még ő maga sem tudott róla,

- Manapság a jelszókérelemhez is kell egy másik jelszó. Lehet, hogy saját jelszavainkba fogunk belefulladni? Gyerekkoromban csak egy jelszó volt, de az is éppen elég volt. Így szólt:" Egy a jelszónk, a béke".

- Az örök pillanatok azok, amiket a mobilunkkal megörökítünk.

- A mátkám olyan kedvesen tudja mondani a kutyának - "Fekszik!", hogy az egyből feláll. Hááát, ha egyszer nekem is így mondaná, akkor talán...

- Kisunokák nézegetik a karácsonyra kapott világítós földgömböt.- Hol van Magyarország? - Itt, a csizma fölött. - Ez nagyon kicsi! - Nagyobb volt valamikor, de a bácsik rossz szerződést kötöttek. - És hol volt nászúton a nagybácsikád? - A Maldiv szigeteken. - A Margit szigeten?

- Spanyol dobozos vörösbor: Vino Tinto. Ugyanaz magyar változatban: Vino Pimpo.

                                                                                   -x-

Slusszkulcs és telefon

                                                                                  -x-

Kicseréltem a régi mobilomat. A készülékkel együtt szolgáltatót is váltottam, de a számom megmaradt. Ezt hívják számhordozásnak. Ugyancsak újra cseréltem a régi feleségemet is, aki a válás után megtartotta a nevét, így most már két asszony is ugyanazt a nevet viseli. Ezt, azt hiszem, úgy hívják, névhordozás. A terheket viszont én viselem és emiatt néha megváltozik a hanghordozásom.

                                                                                 -x-

Ha a reklámok között marad egy kis hely a filmeknek is, akkor az mind "Premier", függetlenül attól, hogy esetleg már húsz vagy harminc évesek. Biztos azért van ez így, mert közben felnőtt egy-két generáció és nekik minden film új. Ők még elhiszik azt, hogy ez egy "Premier", így új filmeket már nem is kell ezek után készíteni. Amikor meglátok egy ilyen őskövületet "Bemutató" jelöléssel, akkor rosszabb napjaimon azt gondolom, hogy előfordulhat, hogy megelőzik a korukat és a holnap vetítésre kerülő filmet esetleg ma ismétlik meg. Elborult agyammal ilyenkor már nem tudom megállapítani, melyik az az adó, és melyik a "Premier" és melyik a "Bemutató"? Ilyenkor aztán én is egy rövid bemutatót tartok.

                                                                                 -x-

Mielőtt a Himalája megmászására elindult, alaposan felkészült és, hogy a lelki terhek se nehezítsék a vállalkozást, előtte meglátogatta régi (vélt) haragosait és tisztázta a köztük lévő nézeteltéréseket. Így mázsányi súllyal kevesebb került a hátizsákjába és könnyű szívvel indulhatott útnak. 

Arra gondoltam, mi lenne, ha néha mi is megtennénk ugyanezt, talán könnyebb lenne a lelkünk. Nem kéne ehhez a Himalájára mennünk, elég volna időnként néhány rokont, barátot, szomszédot meglátogatni. Olyanokat, akikkel  régi sérelmeink miatt már régen nem találkoztunk. De legkésőbb akkor mindenképpen, amikor a leghosszabb utunkra indulunk.

                                                                                 -x-

A nagymama esténként leült újságot olvasni. Így pihente ki az egész napi fáradtságot. Ő meg csak nézte őt elmerengve. Egy napon aztán úgy érezte, hogy le kéne rajzolni a nagymamát, ahogy ott ül mozdulatlanul az asztalnál. Elővette iskolai füzetét és a kockás lapra néhány vonallal lerajzolta úgy, hogy a nagymama észre sem vette. Mikor kész volt, maga is meglepődött, hogy milyen jól sikerült, meg azon is, hogy egyáltalán rajzol, hiszen korábban ilyennel még nem próbálkozott. Nem is mutatta meg senkinek, nehogy kinevessék. Kitépte a lapot és betette egy könyvbe, aztán felrakta a polcra. Csak akkor vette elő megint, amikor a nagymama már nem élt. Hosszasan nézegette, szeretettel gondolt még mindig rá.

Később el is felejtette az egészet, csak öreg korára jutott mégis eszébe, gondolta megnézi a rajzot, de nem emlékezett, melyik könyvbe tette, lehet,hogy nincs is már meg, az elmúlt évtizedek meg a sok költözés miatt. Hasonló késztetést érzett, mint amikor lerajzolta és elkezdte keresni, de nem találta. Abba is hagyta, de a gondolat ott motoszkált benne és amikor nyugdíjas lett, megint elkezdte. Ezer könyvet átnézett, mindegyiknél azt gondolta, biztos ebben lesz, de napok múlva abbahagyta az eredménytelen kutatást. A szeme előtt még mindig ott lebegett a rajz, nem lehet, hogy csak úgy eltűnik, olyan egyszerű vonalak voltak, ha most újra megpróbálná emlékezetből lerajzolni, talán megint sikerülne, de többszöri nekifutásra sem sikerült.

Senki nem látta azt a rajzot, pedig tényleg nagyon jó volt, most már csak az emléke maradt meg.

Aztán arra gondolt, hogy egyszer talán mégiscsak meglesz.

                                                                              -x-

Kártyavár

                                                                                -x- 

Az év első napján megnéztem a Bécsi Filharmonikusok újévi hangverseny-közvetítését, majd emelkedett hangulatban elindultam a kert felé, hogy összeszedjem a szomszédoktól átrepült petárda-maradékokat és az elmúlt évről hátrahagyott, szétszórt kutyagumikat. 

A fejemben még zsongtak a gyönyörű keringők dallamai, de a teraszlépcső sajnos le volt fagyva és én mázsás zsákként, tudom-dom-dom módon landoltam a kertben, mondhatni esőember lettem. Szerencsére kisebb zúzódásokkal megúsztam, sőt végül még fát is tudtam hasogatni a kandallóba. Ha a pozitív oldalát nézem, akkor az év első napja elég eredményes volt és még csak pofára sem estem. Viszont két nap múlva azt vettem észre, hogy az esés következtében mégiscsak szerencsétlen nap volt ez. 

Feketeseggű lettem.

                                                                                  -x-

- Édesem! Nézd, milyen szép képet festettem tegnap!

- Tényleg? Mutasd, hadd lássam. Hááát, ez meg micsoda, mit akar ábrázolni, meg különben is ilyen hasonlót már a múltkor is csináltál, de az sem tetszett. Mi ez az összevisszaság, meg az a furcsa háttér, ebből senki nem fogja tudni, hogy mi a témája. Miért nem festesz egy szép csendéletet vagy egy tájképet, az sokkal szebb lenne.

              Éjszakai fények

- És a legújabb írásaim se tetszenek?

- De, elolvastam őket, elég jók. Hogy te milyen dolgokkal töltöd az idődet! Hogy jut eszedbe ennyi marhaság?! Nekem is kéne valami hasznos elfoglaltság. Mondjuk horgolhatnék egy szép sapkát télire.

                                                                                 -x-

Zeneileg nem vagyok olyan képzett, mondhatni zenei analfabéta vagyok. Ha valamilyen fatális véletlen következtében mégis közre kellene működnöm egy zenei rendezvényen, legfeljebb ajtónálló vagy kottalapozó lehetnék, feltéve, ha a szegény zongorista vak lenne.

                                                                                  -x-

Máshol?

Nem tetszik nekem ez a Kárpát-medence. Itt hol hideg van és fúj a szél és még fűteni is kell, hol meg meleg és rekkenő hőség. Hol télikabátot kell hordani, hol meg rövidnadrágot. Jobb lenne talán Afrikában, mert ott mindig meleg van, igaz, hogy szárazság is, meg vízhiány, meg éhinség és betegség. Na jó, akkor inkább egy mediterrán vidéken, az olyan romantikus. Pálmafák között az óceán partján, ahol örök tavasz van. Ott csak az a baj, hogy hosszú távon eléggé unalmas lenne, ráadásul gyakran van földrengés meg cunami, néhol meg állandóan esik az eső. Talán fent északon, ahol olyan gyönyörű fehér a táj, bár egész évben hóban, fagyban fázni, talán mégsem. Ha még északabbra mennék, ott csodálatosak a fehér éjszakák,de azért a fél év sötétség nagyon lehangoló lenne, nehéz volna elviselni. Norvégiában persze nagyon jó, mert decemberben csak fele adót kell fizetni, hogy több pénzem maradjon ajándékokra, meg Dániában és Luxemburgban, ahol a világon a legmagasabb, ami nálunk  majdnem a legalacsonyabb. Aztán ott van Olaszország, ahol a férfiak pénisze sokkal nagyobb, hol vagyunk mi ehhez? A legfinomabb  csokit Svájcban, a legjobb pezsgőt pedig Franciaországban készítik. Folytathatnám a szomszéd füvével, a feleségéről nem is beszélve. Vele nagyon meg vagyok elégedve, persze tudom, hogy ő is meg van elégedve az enyémmel. De elárulhatom, hogy a főnököm egy vadbarom, akit nehéz elviselni. Az én anyósom...és a tied?

Hát, szóval, elgondolkodtam, hol is lenne a legjobb. Főnököt és anyóst leszámítva, lehet, hogy mégis itt, a mi kis Kárpát- medencénkben?

                                                                                  -x-

            NY

                                                                              -x-

Úgy hallottam, hogy egy ember évente átlag két fogkefét vásárol. Ha az átlagéletkort vesszük alapul, akkor egész élete során 138 db-ot használ el. Kiszámoltam, hogy én most vettem meg a 137-iket.

                                                                              -x- 

Fel vagyok háborodva! Tiltakozom! Úgy látom, egyes államok számolatlanul költik a pénzt űrkutatásra. Ezennel felszólítom őket, hogy hagyják abba a pazarlást! Azt a pénzt költsék ennél sokkal fontosabb dolgokra.

Például fegyverkezésre.

                                                                             -x-

Láttam egy csövest a híd alatt. Nem ember volt, hanem egy régi rádió. Csöves.

                                                                             -x-

Nem azért megyünk a Marsra, hogy a (közel) jövőben ott éljünk. A Himaláját sem azért hódítottuk meg. Csak azért, mert ott volt.

                                                                             -x-

                     Mélyűr

                                                                             -x-

Maradék

Sok évvel megalakulása után léptünk be az EU-ba. Akkor azt hittük, hogy végre hazaértünk. Most már látjuk, csak másodosztályú tagok vagyunk, amiről nem csak viharvert történelmünk, de mi magunk is tehetünk. "Ezek ugyanazok"- szól a dal, de vajon mi változtunk-e? Mi nem vagyunk még mindig ugyanazok? Jelképesen nekünk is jutott egy csillag a közös lobogón, de miért tiltjuk ki a Parlamentből, miért nincs szükség rá?

Az áruház hentespultjában most már régóta lehet Nyugat-európai felvágottat is kapni. Szépen becsomagolt szalámivégeket.

                                                                                  -x-

Ne keresd az igazságodat, mert abból mindig baj keletkezik. Például a főnököddel szemben, mert egy főnöknek mindig igaza van, ugye? Vagy a házasságban, ahol az egyik félnek ugyancsak mindig igaza van, a másik a férj. Lehet, hogy neked amúgy igazad van a te szempontod szerint, de az a másé szerint lehet, hogy nem, esetleg pont az ellenkezője.

Jó lenne tudni, hogy mi is az igazság. Létezik, hogy több igazság is létezik?

                                                                                  -x-

Két villamos összeütközött Pesten, szerencsére személyi sérülés nem történt. Viszont kisiklottak és szinte összegabalyodtak. Így lett belőlük az első pesti összefonódó villamos.

                                                                                   -x-

                     Tükröződés

                                                                               -x-    

Olvasom, hogy létrehozták az első ember-disznó hibrid embriót. Hát hol élnek ezek a tudósok? Nem vették észre, hogy már régóta számos kifejlett példány rohangál szerteszét?  

                                                                               -x-

Örömmel hozom minden kedves ismerősöm tudomására, hogy nem várt pozitív fordulat állt be a házasságunkban. Klári ugyanis úgy döntött, hogy ma rántotthúst  süt és hozzá petrezselymes krumpli meg uborkasaláta lesz ebédre. Be is fejezem, rohanok a konyhába...

                                                                               -x-                                                                     

Barát vagy?

A katonai repülőkön olyan szoftvert alkalmaznak, amely kimutatja, hogy a közeledő másik gép az ismerős csapathoz vagy az ellenfélhez tartozik. Úgy hívják, hogy "barát-ellenség" felismerő szoftver. Jó lenne polgári alkalmazását is bevezetni. Ha mondjuk egy ismerőssel találkozom, bekapcsolom a szerkezetet és rögtön tudom, hogy mihez tartsam magam. Ha barátot mutat, akkor mosolygok és kezet nyújtok. ha meg ellenséget, akkor köszönés nélkül simán továbbmegyek.

                                                                             -x-

Agykontroll.

Kedves Ottokár! Köszönöm a hasznos egészségügyi tanácsokat, igyekszem őket megfogadni, bár egy részüket már korábban megvalósítottam, nem egészen úgy, ahogy javasoltad. Igazi magyar házi törkölypálinkát ízesítettem meg aszalt szilvával, hogy ne legyen olyan karcos, kiegészítésnek finom vörösbort alkalmazok. Ami úgy tűnik ösztönös prevenció volt a részemről, hiszen fogalmam sem volt arról, amit írtál, hogyan lehet a rosszindulatú sejtek további burjánzását megfelelő agykontrollal kiegészítve megakadályozni.

Meg hát úgy látom, hogy aggódsz értem, de nem a már nem létező prosztatám, hanem elmebéli állapotom okán (jó, jó, úgy mondják, mentális). Ezek szerint elolvastad legutóbbi blogbejegyzéseimet, így nem is csodálom, hiszen annyi ökörséget összehordtam, hogy magam is meg vagyok rökönyödve.

Szeretném, ha tudnád, azt gondolom, hogy talán néhány dologban tévedtem és hülyeség volt a barátságot kicsinyes világnézeti dolgok miatt megszakítani. Lehet, hogy kilógok a sorból, mert nem álltam be sehova, de az EU és Amerika változatlan álmom és mindig fáj, amikor lemocskosozzák őket. Sajnos, úgy látom, hogy e nélkül is mindkettőnek lassan (gyorsan) üt a végórája, amihez mi is hozzájárulunk a magunk módján. Nehezemre esik konstatálni, hogy fiatalkori álmaim e tekintetben is véget érnek

Tudod, miért szeretek Amerikában lenni? Mert ahogy kiszállsz New Yorkban a gépből egyből érzed az illatot. Ez egy teljesen más illat, mit amit megszoktál, ez még egy annál is kellemesebb illat. Meg azért, mert az emberek mindenhol mosolyognak rád, autóban utazva, soha nem anyáznak, mindenki udvarias és figyelmes, az emberek naivak és nem számítóak, nincs szorongó érzésed, hogy átvágnak, egyszóval úgy érzed, mintha haza jöttél volna, mintha mindig is itt éltél volna, vagy legalább is az előző életedben.

(Rejtvény: Hol készült és mit ábrázol a kép? Az első helyes megfejtő, - lehet fiatal, helyes lány is - könyvjutalomban részesül.)

Köszönöm nagylelkű felajánlásodat az agykontrollal kapcsolatban, de úgy érzem, biztos akad széles e hazában olyan politikus, aki sokkal inkább rászorulna, mint én. A meditatív dolgok egyébként is távol állnak tőlem, 7X-szel a tarsolyomban már nem szándékozom a természet folyását ezekkel manipulálni. Azt hiszem, akkor sem történne tragédia, ha a rosszindulat kerekedne felül (persze nem az agyamon). Elégedett vagyok mindazzal, ami hosszú (rövid) életem során velem történt, minek okozzak a családomnak és a társadalomnak további felesleges terheket. Félreértés ne essék, nem mondtam le semmiről, de nem akarok azon szenvelegni, hogy még milyen jó lenne az unokáim diplomaosztóját meg a dédunokák születését megérni. Boldog vagyok és remélem, még sokáig fogok tűrhető egészségi állapotban élni. Köszönettel tartozom sorsomnak. 

Szeretettel üdvözöllek

                                                                                -x-

Ugye milyen szellemes?

                                                                             -x- 

Lepergett előttem életem filmje. Íme, a stáblista vázlatos terve.

FŐSZEREPLŐK:  nagyszülők, szülők, gyerekek (akikről tudni lehet), unokák (akikről tudni lehet), feleségek (akikre még emlékszem), barátok (akikről azt hiszem), ellenségek (akikről nem is tudok), és hát itt volnék én is, akiről nem tudom eldönteni, hogy barátja vagy ellensége vagyok-e önmagamnak. STUDIÓK: Víziváros, Zugló, Martonvásár. KEDVENC TÉMÁK: írás, festés, házépítés, nőzés, evés, ivás. FORGATÁSOK KÜLSŐ HELYSZÍNEI: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika. KEDVENC (FILM) ZENÉK, (BETÉT) KÉPEK, és (BETÉT) KÖNYVEK: itt egy végtelen hosszú felsorolás következne, ami alól felmentést adok magamnak és a kedves olvasónak. SÚGÓ: néha egy angyal, de nem mindig. FŐVILÁGOSÍTÓ: már sokan adtak fővilágosítást. KELLÉKES: aki néha kelletlen. MASZKMESTER: azt mondta, reménytelen. FORGATÓKÖNYV: nem találom, pedig mindent felforgattam. VEZETŐ OPERATŐR: az urológián a professzor. PRODUCEREK: OTP, K&H, Nyufi. RENDEZŐ: maga az élet, meg én magam és még sokan mások.

Copyright: 1947.

                                                                                 -x-

                                                                                -x- 

- Hogy vagy, drágám?

- Jajjj, ne is mondd, képzeld, azt mondta az orvos, meg különben is a lábam, a derekam,...

- Érdekes, nekem is itt, ezen az olda...

- ...szóval felírta, de azóta még rosszabb, aztán kipróbáltam egy másikat, de az se, közben itthagyott a Józsi, azóta migrénem is...

- Hát nálunk is volt egy kis...

- ...nem baj, legalább most már nyugtom lesz, igaz, hogy egy vasat sem hagyott itt, én úgy irigyellek téged, olyan kiegyensúlyozott vagy, ti hogy csináljátok, nektek olyan könnyű. Ti szeretitek egymást és még az is lehet, hogy elégedettek és boldogok vagytok.

                                                                              -x-

                                                                              -x-

Kedves Anikó!

 Emlékszik arra a kisfiúra, aki a szomszédban lakott és akire mindig olyan kedvesen mosolygott és aki le nem tudta venni magáról a szemét, mert annyira tetszett tetszeni és aki szerelmes is volt, csak nem merte soha megmondani reggelenként, amikor találkoztak, ráadásul a férje is mindig feltűnt, aki egyébként egy szimpatikus ember volt, de a fene ette volna meg, szívesen lett volna a helyében, azonban a nagy korkülönbség miatt ez szóba sem kerülhetett, maradt tehát a néma vágyakozás és vele a szenvedés a reménytelenség miatt, de azért néha átment magához beszélgetni, csak ezt a témát igyekezett messziről elkerülni, nem akart nevetségessé válni, meg félt a kudarctól, félt, hogy esetleg nem fog vele többé szóba állni, aztán amikor felnőtt, a lányát is Anikónak nevezte el, de nem tudta senki, miért, ez az ő titka volt és megmaradt egészen a mai napig. A kisfiú most meg már hetven éves lett és őszintén be kell, hogy vallja.

Az a kisfiú én voltam

                                                                            -x-

Azok a régi szép idők

                                                                            -x-

Utódokat nemzeni egy flört után az öregek otthonában? Gyerek ebből már biztos nem lesz. Legfeljebb egy unoka.

                                                                            -x-

Búúúkolok.

Jó dolog ez a Facebook, de már kezdem unni. Két év után elvesztette számomra az újdonságát, pedig eleinte nagyon élveztem, minden bejegyzést elolvastam, sok embert bejelöltem ismerősnek, olyanokat is, akikkel már régóta nem találkoztam és örültem, ha visszaigazoltak, mert kíváncsi voltam mi van velük, miként gondolkodnak az élet dolgairól, meg arra is, milyen a családjuk, az ismeretségi körük. Így aztán némelyikükről olyanokat is megtudtam, amit korábban nem. Ezek sokfélék voltak, jók és kevésbé jók egyaránt.

Több kategóriát találtam, olyat, mint például: névnapos, születésnapos, süteményes, főzőcskés, ruhakölteményes, papásmamásbabás, jujdecukis, dejólnézelkis, kisgyerektáncosos, többmilliómegnézős, halálosbetegsegélykérős (szegény, már rég meghalhatott), reklámos és politikusos. Akadtak, akik ezek változatos keverékét alkalmazták, de olyannal is találkoztam, akiknek az oldalán kizárólag istenéltessenes-köszönömszépenes bejegyzések voltak. Aztán ezeket szép lassan elkezdtem selejtezni. Először a sütemény-fodrász-babás-varrás oldalaktól váltam meg és érdekes módon fel sem tűnt a hiányuk...Aztán jöttek a festményesesek-névnapososok-táncikásosok, meg az ügyetlenülparkolósosok, börleszkesesek. A szélsőségespolitikásosok (van másmilyen is?) sem érdekeltek, így a kezdeti számos ismerősből a végén néhány családtag, meg egy-két jóbarát maradt, ezeket meg azért töröltem, mert velük nap-mint nap találkozom és a neten semmi újat nem tudok meg róluk. Azért egy igazán kedvenc oldalt mégis meghagytam.

A sajátomat.

                                                                             -x-

 Jégből vagyok, tán fel sem olvadok...

                                                                            -x-

A karácsonyi bejglisütéshez sok tojás kell. A kiürült papír tojástartókat a földön szoktam összetaposni, de a mai dobozban sajnos maradt néhány darab. Határozott mozdulattal, jó erősen léptem rá, így a konyhakő, a cipőm, sőt a zoknim is tele lett tojással. Meg a nadrágom is, mert attól féltem, le leszek tolva. A sikeres műveletet enyhe szitokszavak követték, először belőlem jöttek elő, majd amikor meglátta, a feleségemből is, de aztán mindez átcsapott egy kis röhögcsélésbe.

- Úgy látszik, Tibi bácsi megkezdte áldásos tevékenységét a konyhában - mondta. Így kezdődött a karácsonyi sütés - főzés.

                                                                            -x-

                                                                          -x-

A csend hangjai.

Óraketyegés, tücsökciripelés, szú-percegés, csap csöpögés, békakuruttyolás, légyzümmögés, egércincogás, meg a Rimszkij - korszak "Dongó"- jának hegedűszólója. Ezeknek számomra mind van egy közös tulajdonsága: nem hallom őket. Ha valaki azt kérdezi, hallod ezt a csendet, akkor azt válaszolom, sajnos nem. Mindez abból adódik, hogy állandóan zúg a fülem,meg hát milyen öregség az, amikor nem süket is egyúttal az ember? Van azért ennek néha előnye is, mondjuk nyugodtan lehet pukizni is a jelenlétemben (persze csak halkan), úgysem hallom, bár a szaglásom eléggé kifinomult, ezért előbb-utóbb így is elér hozzám és a végén mégis "meghallom". Amikor pedig a nejem fennhangon kiadja a porszívózásra való felszólítást, érdekes módon valahogy azt sem hallom, ha viszont akármilyen halkan is mondja: szeretlek, drágám, azt azonnal.

Ezután már sokkal nagyobb örömmel kezdek porszívózni.

                                                                           -x-

Szépítés.

Nagyon meg vagyok elégedve az új okostelefonommal. Pedig eleinte attól tartottam, hogy nem tudok majd vele bánni és annyira okos, hogy átveszi felettem az uralmat, amit nem tudnék elviselni és esetleg még falhoz is vágnám. De kellemesen csalódtam benne, minden funkciója felhasználóbarát, annyira, hogy már szinte lesi a gondolataimat, így néhány napos próbaidő után barátommá fogadtam. Fényképezni is lehet vele, a kamerájának jobb paraméterei vannak, mint a fényképezőgépemnek, ráadásul az előlapján is van egy másik, amivel szelfit lehet csinálni. (Láttam is a múltkor egy ilyen alkalmazást az amerikai elnökválasztásnál, ahol a hallgatóság eléggé el nem ítélhető módon hátat fordított a jelöltnek és így mindenki csinálhatott vele egy közös fotót). 

A legjobban a "SZÉPÍT"- gomb nyerte el a tetszésemet, mert az elkészült portrékat - a szelfit is - gombnyomásra meg tudja szépíteni (ráncok, táskás szemek, öregség, stb). Először úgy gondoltam, hogy a feleségemen fogom kipróbálni, de ő önérzetesen elutasította ezt a fantasztikus lehetőséget, mondván, neki nincs rá szüksége, ő enélkül is szép. Bánatomban magamon kezdtem kipróbálni, de hosszas kísérletezés után rájöttem, hogy igazából nem létezik olyan gomb, amelyik az én szelfimet meg tudná szépíteni.

Nem keseredtem el, legközelebb majd megint kipróbálom a "SZÉPÍT"- gombot.

Az önéletrajzomon.

                                                                        -x-

                                                                                  -x-

Tíz deka parizert kérek.

Ne akkora zsírpapírt tegyen a mérlegre, a fele így csak papír lesz, azt nem tudom megenni. Nem tizenkét dekát kértem, hanem csak tízet, azt a két szeletet vegye le. Most mérje meg rendesen, mert úgy látom, hogy erősen dobta a mérlegre, hogy többet mutasson. Na, ugye. Jó, akkor kérek még harminc deka darálthúst, de ne azt a mócsingot tegye a darálóba, hanem abból a szép dióból és előtte vegye ki a benne maradt cafatokat.

Ez a "párbeszéd" a Széna-téri húsboltban zajlott úgy hatvan évvel ezelőtt a hentes és a nagymamám között, akit minden boltban jól ismertek, rettegtek tőle, amikor az unokájával megjelent, vajon mibe fog megint belekötni az Ámon néni, én meg csak húztam a nyakam és legszívesebben feltűnés nélkül kioldalogtam volna az üzletből.

Tegnap bementem a henteshez. Vékony helyett vastagra szeletelte a felvágottat, a papír még annál is nagyobb volt, ugyanúgy rácsapta, de szerencsére a digitális mérleggel nem lehet úgy trükközni(?). De hát a mócsingot a hentes hátától nem láttam, így mégiscsak belekerült a darálóba, amit csak otthon vettem észre.

Ezt hívják a természet körforgásának.

                                                                          -x-

                                                                            -x- 

Felesek

Délután fél három van, ebéd után ledőltem fél órára, félig-meddig szundikáltam egyet félálomban és félig  ki is pihentem magam, így juthatott eszembe néhány féligazság. A félzsíros túró után a félszáraz pezsgő, meg a félédes bor teljesen félvilágivá tett, ami nem túl fél-elmetes, ráadásul félhosszú kabátban készülök elindulni a félemeleten, ahol a féláron vett félcipőmet már éppen félig felhúztam, de azért ne higgyétek, hogy  csak félig vagyok kegyelmes (más szóval félkegyelmű), sem pedig félig eszes ( más szóval féleszű).

                                                        -x-

                                                          -x-

Folytatásos

Folytatásos Mars-film 2016-2033, hol a jelen, hol a jövő, aztán egyszer csak a jelen a jövőbe érkezett, a jövő meg a jelenbe, megérkeztünk a Marsra, vagy ez még mindig a földi jelen múltja? A Mars-utazás a jövőben is csak egy fantázia maradt? Még szerencse, hogy a Holddal nem így fog történni 1969-ben.

                                                         -x-

Robot

A 4-es metrón utazva különös érzés volt látni, hogy az egykori vezetőfülke helyén is utasok állnak. Az utazás végére már meg is feledkeztem erről a forradalmi dologról, egész könnyű volt megszokni, hogy robot vezeti a szerelvényt, mondhatni természetessé vált. Újabban már kísérleteznek a vezető nélküli autókkal is, néhány év múlva az is előbb-utóbb természetessé válik. De mi lesz a vezető nélküli országgal és a világgal?

                                                      -x-

Szeretnék végre egy olyan országban élni, ahol nem kell lépten-nyomon félni a kockázatoktól és mellékhatásoktól.

                                                       -x-

Öreg lett az autónk

Jó lenne egy újat, egy szebbet, egy modernebbet venni helyette. Sok már benne a kilométer, az ülések kopottak, a karosszéria karcos, fakó. Azért persze még mindig jól néz ki, de az az igazság, hogy már meguntam és tulajdonképpen ez a legfőbb ok.

Kinéztem egy most kijött új modellt, a fotókon nagyon is jól mutat, ráadásul bevezetésként alapáron egy csomó extrát tartalmaz. Elolvastam a róla készült tesztet, ez is elég meggyőző volt, de egy kis hibája mégis csak volt. Két literrel többet fogyasztott, mint az én régi autóm, így végül is elvetettem. Egy másikról is úgy tűnt, hogy tetszik, de ezzel meg az volt a baj, hogy gyenge volt a motorja, ezzel nem lehet normálisan előzni, ami ugye balesetveszélyes lehet. Ha meg erősebbel rendelem, akkor 1-2 millával beljebb kerülök, amit nem engedhetek meg magamnak. Ezután bánatomban megnéztem még egy-két egyterűt, sőt néhány sportkocsit is, persze csak amolyan kikapcsolódásként. Végül visszakanyarodtam a már bevált kiskocsikhoz, de rájöttem, hogy még nem találták fel azt az autót, amire nekem szükségem lenne és ami jobb a mostaninál.

Illetve mégis. Rég feltalálták már. Itt áll a garázsomban. Bohókás képzelődéseimben egy este mindezt végiggondoltam a feleségemmel kapcsolatosan is (karosszéria, futómű, megtett kilométerek, fogyasztás, stb), de aztán nem kezdtem el keresgélni.

Igaz, hogy ő is elmúlt már húsz éves, de ő meg itt fekszik mellettem az ágyban.

                                                                                -x-

Családi képek.

Ezek állandóan változnak. Vannak, akik mennek (válás, halál), vannak, akik jönnek (új házasság, újszülöttek, "hozott" gyerekek és nejek, meg menyek, új anyósok és apósok, stb).

Ez itt például az egyik unokahúgom, a Pötyike, mellette a másik, a Babyka, aztán a nagynénikém, a Dulika az első férjével, a Lolival. Itt pedig a másik nagynénikém, a Mimike. A nagyszülők is itt vannak, a Mamszi és a Papszi, a húgom, a Babuci, akit csak Szamcsinak hív a férje, aki egyébként a Kutyika, és a harmadik unokahúgom, a Pimpi. Egy másik képen az első feleségem, a Cünci, aztán a mostani, a Szívecském. A Mirci pedig nem a macskánk, hanem a sógornőnk. Némelyiküknek már nem is emlékszünk a rendes nevére. És hát itt vónék én is, szólítsatok csak egyszerűen Tibor-nak. Ez a kép még az ostrom idején készült. Nem a háborúban, hanem amikor még csak ostromoltam a leendő feleségemet. Akitől egyébként sokat tanultam, csakúgy, mint a másodiktól. Őt itt lehet látni ezen a képen. A harmadiktól tanultam a legtöbbet és úgy kiokosodtam, hogy már épp eleget tudok, meg már épp elegen is vagyunk, úgyhogy többé már nem nősülök.

                                                                               -x-

Kedves Olvasóim!

Karácsonyi és Újévi rendkívüli bejegyzés következik. Fogadjátok szeretettel!

Okosóra

Karácsonyra én is kaptam egy okosórát. Számolja, hogy hányat lépek, (még a félrelépéseket is), méri a pulzusom, ha sokat ülök a számítógép előtt, akkor szól, hogy „FEL!” Kiszámolja a bevitt és kivitt kalóriákat, a fejlettebb változat minden információt átküld az ugyancsak okos telefonomra. Előbb-utóbb távirányítót is lehet hozzá rendelni, a nejem már alig várja, csak egy kattintás a „MOS!”,”FŐZ!”,”TAKARÍT!”- gombokra és én azonnal nekilátok a feladat végrehajtásához. Az intimebb kötelezettségeimre ugyancsak egy külön gomb lenyomásával tud figyelmeztetni. Ha pedig valamelyiket csak vonakodva teljesítem, megnyomja a „BÜNTET” gombot (szerencsére ezen van gyerekzár is), aminek következtében először csak vibrál, később aztán szirénázik is.

Felhasználási lehetőségei tehát szinte korlátlanok és erre a kormányzat is felfigyelt. Olyan óraszerkezetet fejlesztenek, ami az okostelefonokhoz hasonlóan tudja, merre járok, kamerája révén azt is látja, mit csinálok, és, hogy elismerően mosolygok-e az állami média híreit hallgatva. Műholdak segítségével központilag tudnak majd bizonyos tevékenységeket elrendelni, pl. a választások napján, meg statisztikai adatokat képezni a kinyert információkból.

Évente egyszer megmérik a népszaporulatot is és kedvezőtlen esetben minden 40 év alatti ivarérett állampolgár számára egyszerűen elrendelik, hogy tegyenek ellene.

Megnyomják a „SZAPORODIK!” gombot

                                                                                  -x-

Betekintés

Spájz

A nejem éveken keresztül rendszeresen égve felejtette a villanyt az éléskamrában, ami egyébként náluk családi tradíció volt, nemzedékről nemzedékre örökölt hagyomány. Olykor onnan lehetett tudni, hogy elmentünk otthonról, hogy ott égve maradt a villany. Hiába figyelmeztettem először szép szóval, később különböző szankciók bevezetésével, hogy kapcsolja le, ha kijön, nem vezetett eredményre. Aztán kínomban vettem egy energiatakarékos izzót, de azzal az volt a baj, hogy a teljes fényerejét egy perc után érte el, miután a drágám már kijött onnan. Így a félhomályban csak tapogatózva tudta a lisztet meg a lekvárt megtalálni, mindezt halk méltatlanságok kíséretében. De ezt az égőt is elfelejtette lekapcsolni, úgyhogy új módszer után kellett néznem,  miközben folyamatosan próbáltam őt jó útra terelni. Aztán a technika fejlődése végre meghozta a végleges megoldást, a LED égőt! Ez mindössze 5 wattot fogyaszt és azonnal olyan fényt ad, mint a hagyományos izzók. Érdekes módon, ezzel egyidejűleg a nevelésem is meghozta az eredményt. Hiába győzködtem őt, hogy most már akár égve is hagyhatja. Dacból akkor sem kapcsolja fel a villanyt, amikor bemegy.

Csak, amikor kijön.

                                                        -x-

- Nem akarok ünneprontó lenni,…- már el is rontottad.

- Nem akarok beleszólni,…- már bele is szóltál!

                                                        -x-

A dugók világossága

Másvilág

Egy szép verőfényes téli napon derült ki számomra, hogy nem Asboth Oszkár találta fel a működőképes helikoptert, sőt lehet, hogy valaki más, és ő csak egy egyszerű szélhámos volt.

Ugyancsak kiderült, hogy Einstein valószínűleg tévedett, amikor azt mondta, hogy a fény sebessége minden körülmények között állandó. Az meg csak hab volt a tortán, amikor kinyitották Jézus sírját, de nem találtak benne senkit.

Ha ez így megy tovább, az is ki fog derülni, hogy:

• nem a Himalája a legmagasabb hegycsúcs, hanem a Kékestető.
• nem a Föld kering a Nap körül, hanem a Mars kering a Jupiter körül.
• a gravitáció nem is létezik, csak az ördög húz minket állandóan lefelé, az angyalok meg nagy ritkán felfelé. (Erről jut eszembe, ördög csak egy van, az angyalok meg többen? Úgy néz ki pedig, mintha fordítva lenne).
• ezen a képen nem is én látszom, bár nagyon hasonlít, de ez a dédnagypapám rövidnadrágban.
• nem az amerikaiak szálltak le 1969-ben a Holdra, hanem a Kínaiak és nem a Holdra, hanem a Földre.
• nem is Isten teremtette a Világot (mert akkor sokkal tökéletesebb lenne), hanem Mao-ce-tung a Vörösgárdistákkal együttműködve.
• ezt a sok marhaságot pedig természetesen nem én írtam, hanem valamelyik ősellenségem. De már nem haragszom rá.

                                                                 -x-

Találtam a szekrény mélyén egy régi, jó kis írógépet. Próbaképp írtam vele egy oldal szöveget, de már nem tudom, miről, mert nem tudtam elmenteni. Nincs rajta ENTER-gomb.

                                                                  -x-

Elemes fényfüzér

Karácsony van. Elemes fényfüzér van. Használati útmutató van.

Gondosan olvassa el és őrizze meg, mert ha nem. Közepes kockázat! Ne nyelje le, ne tekerje a nyaka köré, kizárólag dekorációs célból, csak ha emúút nyóóc éves. Rendeltetés szerűen, mert ha vízbe mártja rendellenes gőzök. Ha felmerül a gyanú, hogy lemerült vagy lenyelte, ne kerüljön kapcsolatba a nyálkahártyával, csak az orvossal. Tűzben robban, napon kifolyik. Használat előtt ellenőrizze, hajtsa ki, nyissa fel, tegye be, ügyeljen a polaritásra, tömítsen, csukja, rögzítse, nyomja meg egyszer, vagy kétszer, esetleg háromszor. Tisztítás csak szakemberrel, vagy porseprűvel. Tárolás száraz, nem cserélhető, pincében, soha ne! Ha meghibásodik, biztonságosan tovább működik. Selejtezés törvényileg szétválogatva, gyűjtőállomáson, jövő karácsonyig. Ezt még visszakapja!

                                                        -x-

Ez még egy nyárvégi fotó a Brunszvik parkból

Boldog Újévet kívánok!

                                                                             -x-

Ma a küldetések vannak terítéken, meg az autók, meg az alkony, ami sokszor nagyon szép lehet. Akár a búcsúzás...

                                                                            -x-

Autóbérlés Amerikában. Fizetés után beültünk új autónkba és az ellenőrző pontnál még megállított egy latin-amerikai kinézetű idősebb hivatalnok. Körbenézte a kocsit és egy sematikus ábrát tartalmazó papírlapon bejelölte azt a néhány hibát, amit a karosszérián észlelt, nehogy visszaadáskor rajtunk kérjék számon. Csupán jelentéktelen karcolásokat talált, azokat is lelkiismeretesen regisztrálta, végül barátságosan megkérdezte, honnan jöttünk.- Európából, mondtuk, ami általában mindenhol elegendőnek bizonyult.

Ágaskodás. (Nem ezt az autót béreltük).

                                                                             -x-

De emberünk tovább kíváncsiskodott:- Melyik országból? - kérdezte.- Hungary- volt a válasz, amire nem várt széles mosollyal reagált, majd átölelt és megcsókolt, ami egy kicsit mégis furcsa volt. - Áááá! Hungary, Puskásland! Ti a barátaim vagytok! Visszakérte a papírt és azon annyi hibát rajzolt az autó kontúrjára, mintha az már most totálkáros lenne.

Megköszöntük és híres futballnemzet tagjaiként távozhattunk a telephelyről majd büszkén begördültünk nagybácsikám háza elé. Szerencsénk volt, mert ő másnap belénk tolatott ugyan, de mi nyugodtak maradtunk, a papíron még bőven volt hely a további koccanásokra.

                                                                       -x-

 Alkony

                                                                           -x-

- Hát, hogy tudtam én idő előtt meghalni?- tette fel magának, már odaát, a kérdést. - Még azt az elegáns kockás Bermuda - nadrágot sem tudtam megvenni, holott olyan régen vágytam rá - mondta. -  Ez kérem teljesen érthetetlen!

Úgy gondolta pedig, hogy minden szükséges megelőző óvintézkedést megtett. Rendszeresen eljárt menedzser-vizsgálatra, folyamatosan ellenőrizte vércukor- és alkoholszintjét, és, hogy megelőzze a szívinfarktust, állandóan Aspirint szedett. Alapelve mindig az volt, hogy amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra, tartózkodott minden ajánlott diétától, a zsírégetésnek pedig kizárólag azt a változatát alkalmazta, amelynek tepertő volt az eredménye. És mégis! Arra gondolt, hogy esetleg javít egy kicsit a statisztikákon, hiszen az emberiség 80 %-a alultáplált.

Többen mondták is neki, hogy vigyázzon, már védett korban van, de úgy látszott, valamit mégsem jól csinált. Eredetileg az volt a terve, hogy saját úszómedencéjébe fog belefulladni, úgy 90 éves kora körül, de azt is csak azért, mert túl sok Unicumot ivott. Ez lett volna számára a legszimpatikusabb módja az angolos távozásnak, de hát milyen az élet, illetve a halál, pont a legrosszabbkor jön, amikor az ember még nem is tervezi.

Sok terve volt ugyanis, úgy érezte, hogy hatvan felett jött el számára az igazi élet és már kezdte is egész jól berendezni a napjait. Nem mondom, hogy nem gondolt néha a halálra, de nagyon nem mélyedt bele, mindig volt valami más, ami foglalkoztatta. Tervei között olyanok szerepeltek, amiket hosszú (rövid) élete során nem volt módja véghezvinni és természetesnek gondolta, hogy ezekre most meg lesz a lehetősége. Rendszerbe foglalta közeli, távoli teendőit, jegyzeteket készített, az elvégzetteket kipipálta, de amikor már majdnem minden teljesítve volt, sürgősen írt hozzá újakat, úgyhogy egy végtelennek tűnő tevékenységi folyamat részévé vált.

Az orvosi vizsgálatokról sem feledkezett meg, de ezek is arról győzték meg, hogy nem kell még aggódni, van idő tervei megvalósítására. Volt tehát még haladéka, és őszintén szólva néha az is megfordult a fejében, mi lenne, ha soha nem halna meg, esetleg ő lenne az első csodalény, akit a sors különös kegyéből elkerül a halál. Optimizmusát erősítette, hogy rokonai közül többen is matuzsálemi kort értek meg és eszük ágában sem volt meghalni.

- Hogy van mama?- kérdezte a 99 éves dédnagymamát.

- Képzeljétek el, ma reggel megint arra ébredtem, hogy még mindig élek! Süssek nektek egy finom süteményt, vagy hímezzek egy szép terítőt? Vagy a  95 éves nagynéni Amerikából, telefonon:

- Mondd, megvan még az Auguszt cukrászda a Fény utcában? Akkor, ha legközelebb jöttök, hozzatok nekem egy dobostortát. Jönnék én is, mert most lesz a 77. éves érettségi találkozó, de már nincs kivel találkozzak. Szóval a hosszú életűek a környezetében természetessé tették számára a dolgot, úgy látszik, ezek soha nem fognak meghalni és miért ne történhetne meg vele is? (Azért őszinte pillanataiban felmerült benne a gondolat: miért is kéne örökké élnem? Nem volt elég eddig? Önző volnék, és nem akarom átadni a helyet az utánam jövőknek?)

De nagyratörő tervei megvalósítása még mindig váratott magára. A fő gond az volt, hogy így idősen sem találta meg a megfelelő önkifejezési formát, mondhatni, nem volt tisztában a " mi leszek, ha nagy leszek" kérdéskörével. Úgy gondolta, eljön az az idő, amikor rájön küldetése igazi céljára és akkor lát csak igazán hozzá a megvalósításnak, igy azzal lesz elfoglalva és megint nem lesz ideje meghalni. Egy ilyen várakozó állapotban volt, amikor beütött ez a kínos ügy. Az elején még bizakodó volt. De ahogy a bajai előrehaladtak, gondolkodóba esett. Érezte, hogy ez már nem az az egyszerű dolog, amiből csak úgy simán ki lehet gyógyulni.

A nyavalya kezdetén felhívta a háziorvost és időpontot kért tőle. Elment aztán hozzá és kapott egy beutalót a szakrendelésre, ahol egy hónap múlva megvizsgálták és itt is kapott beutalót röntgenre, újabb egy hónapra. A lelettel vissza akart menni a szakrendelőbe, ahol most már csak két hetet kellett volna várni, de már nem ért oda. Az utolsó időpontot a felesége kérte. A hamvasztásra. Ha mélyen vallásos lett volna, akkor azt mondhatta volna, hogy az Úr biztos így akarta, el kell fogadni, bele kell nyugodni. Ha meg nem olyan mélyen, akkor még neki állt volna feljebb és büntetést vizionált volna sőt, bosszúállást az elkövetett (nem túl súlyos) bűneiért. De, miután egyáltalán nem volt hívő, csak azt motyogta magában: bassza meg, nem lehetett volna még egy kicsit várni?

Így aztán soha nem tudta meg, mi is volt tulajdonképpen a küldetése.

                                                                                -x-

Ez is egy alkony

De a sok alkony miatt azért még nehogy elaludjatok!

                                                                          -x-

Változnak az idők.

- Nna, várjál, majd én betolom a székedet.

- Hajolj a tányérod fölé, mert különben leeszed magad.

- Fogd meg a kanalat és óvatosan merítsd bele a levesbe, a villát fogd a bal kezeddel, a kést meg a jobbal.

- Ne szürcsölj!

- Ott a szalvéta, abba  töröld a szád és a kezed.

- Szólj, ha nem tudod felvágni a húst, majd segítek neked.

    Ilyeneket mondtam az unokámnak, amikor még kicsi volt. Most meg már ő mondja nekem ugyanezeket.

                                                                         -x-

Tíz perc a mennyországban.

Most aztán tényleg kijött belőlem az állat. Nem gondoltam volna, hogy a gyorsításkor beverem a fejem a gyönyörű fekete bőrülés piros cérnával varrt fejtámlájába. Amikor az Alfa Romeo Giulia legújabb, hathengeres tesztpéldánya gázpedálját lenyomjuk, megszólalnak a harsonák, külön-külön minden hengerre 100 Nm nyomaték zúdul, az erők brutális módon szabadulnak fel, az autó szinte ledobja láncait.

Mindezidáig szolid embernek gondoltam magam, de ez most egy szempillantás alatt megváltozott. A Giulia nevű szörnyeteg tíz percre kihozta belőlem a vadállatot, gázadáskor úgy éreztem, én is ledobtam a láncaimat a körülöttem vánszorgó és faképnél hagyott autósok legnagyobb megdöbbenésére. Meg az enyémre. Aztán a mennyországban eltöltött kölcsön - tíz perc után jött a kijózanodás, szerencsére a féktárcsák átmérője nagyobb volt a kormánykerékénél, így amilyen gyorsan a csúcson volt, olyan gyorsan meg is tudott állni. Persze álló helyzetben is úgy nézett ki, mintha még mindig száguldana.

A legszebb mégis a hátulja volt, menet közben úgyis mindenki csak ezt láthatja...

                                                                  -x-

Eeezt nem gondoltam volna! Ekkora sikerre, ilyen elsöprő győzelemre még kevésbé. Nem is akartam én ilyen magas pozicióba jutni, éltem a milliomosok egyhangú életét, de már kezdtem unatkozni. Mindent kipróbáltam és elértem már, a pénz soha nem volt akadály, a lábam előtt hevertek a nők, a férfiak (üzleti ügyekben), étteremláncok, hotelek, felhőkarcolók, magánrepülőgépeim, méregdrága sportkocsijaim, limuzinjaim mind megvoltak, és mégis unatkoztam.

Gondoltam hát egyet, miért ne próbálnám ki a politikát is? Igaz, hogy egyáltalán nincs gyakorlatom benne, de ha nagyobb hatalomra vágyom, akkor ezt kell kipróbálni. Mi történhet? Legfeljebb nem én leszek az elnök, na bumm. De legalább néhány hónapig levezethetem az energiáimat a választási kampányban. Annyi marha  megpróbálta már, miért ne próbálhatnám meg én is?

Szerencsém volt, mert senkinek nem szorultam a segítségére, saját szakállamra vághattam bele, mondták ugyan, hogyez egy más szakma, de nem hallgattam senkire sem.  A kampány kezdetekor egy kis reklámért a sajtó jelenlétében átvettem a valaha gyártott legdrágább sportkocsit és hol vegyem át, mint a saját felhőkarcolóm előtt. Tudják, ez az épület a kedvencem, ezért is viseli a nevemet. Higgyék el, tényleg impozáns, a legnagyobbak közé tartozik (amerikában) és különösen az előcsarnoka igazi építészeti remekmű, ráadásul nem is kellett adót fizetnem érte.

 A kampány során aztán bejártam az egész országot, mindenhol igyekeztem meggyőző lenni és hát végül is sikerült! Sehol nem akartam hivalkodni gazdagságommal, a vége felé még szerénykedni is megtanultam, bár soha nem gondoltam komolyan ezt az egész elnökségi dolgot. Csak amikor láttam, hogy egyre többen figyelnek rám ( egy kicsit anyagilag is támogattam a híveimet), akkor kezdtem elhinni, hogy talán mégis van esélyem nyerni. Attól kezdve jártam Mekibe ebédelni (pedig utálom az egyenkosztot) és nagyon vigyáztam, hogy ne lássák meg a Rolls-ot, amivel érkeztem.

Most, hogy váratlanul megnyertem a választást, egy kicsit elbizonytalanodtam. Mit is kell ilyenkor csinálni, miről is szól a politika és ami a legnagyobb problémám: a külpolitika? Most, két nap után már kezdek megnyugodni, mert a régi elnök azt mondta,hogy meg van velem elégedve, meg máshonnan is kaptam pozitiv visszaigazolást.

A Nagyvezírtől, Európából.

                                                                          -x-

Kedves Barátaim! Hát eddig tartott a dicsőség... Azt álmodtam, hogy a gondolataimat, amiket az elmúlt egy évben minden héten blogbejegyzéseimben tettem közzé, egy lufira írtam fel, ami aztán egyszer csak kipukkadt. Mindezt a valóságba is átültettem és úgy döntöttem, hogy egy időre véget vetek a betűfolyamnak. Elfogyott a lendület, meg talán még más is.

Kedves Rajongóim! Ha újból előjön, megint jelentkezni fogok.

Addig is...

Üdv: ANI ( Amatőr, Naiv, Ismeretlen )

Ui: További irásaimat azért megtaláljátok:

    blog:ventrotli.blog.hu

     web:galambostibor.atw.hu

     Korábbi könyveim megrendelhetők: undergroundkiado.hu

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx