Ez eléggé egy lapos könyv. Neeem, nem a mondanivalója lapos, hanem tényleg lapos, miután mindössze egy lapból áll. Most biztos azt gondoljátok, hogy egy ócska üzleti fogásról van szó, de komolyan mondom, erről szó sincs. Egy írás megszületésekor fontos szempont, hogy röviden, lényegretörően és érthetően fogalmazzunk, mert aki olvassa, nem kíváncsi a lényegtelen részletekre, azt várja el, hogy minél előbb térjünk a tárgyra és ne raboljuk egymás idejét. Az esetek többségében ez a módszer be is válik, de azért emlékszem néhány alkalomra, amikor egy új hölgyismerősnél próbáltam egyből a lényegre térni... Ritkán fordult elő, hogy rögtön egyetértés született, a siker többnyire nem is volt olyan mérvű, mint amire az ember számított. Rosszabb esetben még egy pofon is lehet a vége. Ilyenkor célszerű egy nagy kerülőt tenni és csak később (napok, hetek után) térni a lényegre. Az időhúzásnak persze az lesz a vége, hogy megkapjuk: - Mire vártál ilyen sokáig, te kis csacsi?

Táncház

Szóval sok beszédnek híg a leve, elhatároztam, hogy mondanivalómat megpróbálom minél tömörebben megfogalmazni. Az emberek amúgy sem szeretnek olvasni, pláne terjengős, háromszáz oldalas lapos történeteket, siker ezekből manapság nemigen születhet. Ha a könyvesboltban kezembe veszek egy könyvet, egyből a hátsó borítón lévő ismertetőt vagy könyvrészletet olvasom el, aminek alapján el tudom dönteni, megveszem-e, vagy sem. Az, ami itt található, általában hű képet ad a belső tartalomról. Őszintén szólva, én ezeket szeretem a legjobban, az esetek túlnyomó részében ezek alapján máris dönteni tudok (nem veszem meg). De nem biztos, hogy azért, mert nem tetszik, hanem mert megkaptam a legfontosabb infókat, netán még jól is szórakoztam, a többi meg úgyis a hosszú lé. Ezek amolyan egypercesek, az élet meg olyan rövid. A könyvesboltban ezzel a módszerrel röpke óra alatt akár 10-15 könyvet is ki tudok olvasni, pénzbe sem kerül és a könyvtáramba sem kell új polcot betenni. És,ha többen is hozzám hasonlóan gondolkodnak, akkor arra jöttem rá, hogy rövid írásaimmal akár sikeres író is lehetek. Ezért átolvastam legutóbbi regényemet, és megvizsgáltam, mely részeket lehetne kihagyni úgy, hogy a mondanivaló még ne csorbuljon lényegesen. 

Perui emlék

Nagyon meglepődtem, mert megállapítottam, hogy minden második mondat felesleges és némi vívódást követően kihúztam ezeket, így a 200 oldalból egyből 100 lett. Ezt elolvasva, még mindig terjengősnek találtam és e felfedezés hatására még jobban felbátorodtam, nem gondoltam volna, hogy ilyen tárgyilagos, sőt, önkritikus is tudok lenni. További húzásokkal a megmaradt 100 oldalból először 50, aztán 25, végül 10 lett. Ehhez persze legalább hússzor el kellett olvasnom a regényemet, ami ilyen rövidített változatban is elég unalmas volt. Arra gondoltam, hogy amit tíz oldalon le lehet írni, azt biztos, hogy ötön is és még így is benne marad a lényeg, amire azért még mindig kínosan vigyáztam.

Nem akarom hosszú lére ereszteni a mondanivalómat, így csak röviden: álmatlan éjszakák és keserves gyötrődések árán úgy döntöttem, hogy két oldal, azaz egy lap marad, ez kerül a könyv borítólapjai közé. Utána viszont az is eszembe jutott, hogy a hátsó borítóra is kéne egy oldalnyi ismertetőt írni, ezért a két oldalt lerövidítettem egyre és ez került oda, ugyan az, ami belülre. Igaz, hogy így saját magamat ismételtem.A kritikák is eléggé egyoldalúak voltak.

De hát mit is akartam mondani? A nagy igyekezetben elfelejtettem.Nem baj, mert laponként, folytatásokban fogom publikálni és előbb-utóbb valamelyik laposból ez is kiderül.

Ui: Úgy látom, ez az írás is elég terjedelmesre sikeredett, legközelebb megpróbálom még jobban visszafogni magam és még tömörebben fogalmazni. Úgy például, hogy csak egy mondat lenne az egész, mondjuk így: "Írtam egy egyoldalas könyvet". De ha még visszafogottabb akarok lenni, akkor egyáltalán nem írok semmit. Mindenki gondoljon amit akar.

                                                                              -x-

Apróságok:

- Kezdetben volt a Honvédelmi Minisztérium, a HM. Manapság a nejem gyakran jár oda ruhát vásárolni. A H&M-be. ( És a költekezésen az esemény utáni tablet sem segít.)

- Kuponország lettünk, de nem tetszett, ezért elmentem először Gazdagisztánba, majd Elasztánba. El, aztán visszajöttem, mert a legjobb mégis itt, Eufóriában.

- Mi a különbség a matematika és a fizika között? Megmagyarázom. A magyar labdarúgó válogatottnak matematikailag van még esélye eljutni a világbajnokságra. Fizikailag viszont lehetetlen.

- Ez itt a legújabb Ford Lexia. A felextrázott csúcsmodell pedig a Disz-Lexia. Fő vetélytársa a Kia Vegza.

- Te is, fiam, bluetooth?!

- A szuperkém annyira mélyfedésben volt, hogy még ő maga sem tudott róla,

- Manapság a jelszókérelemhez is kell egy másik jelszó. Lehet, hogy saját jelszavainkba fogunk belefulladni? Gyerekkoromban csak egy jelszó volt, de az is éppen elég volt. Így szólt:" Egy a jelszónk, a béke".

- Az örök pillanatok azok, amiket a mobilunkkal megörökítünk.

- A mátkám olyan kedvesen tudja mondani a kutyának - "Fekszik!", hogy az egyből feláll. Hááát, ha egyszer nekem is így mondaná, akkor talán...

- Kisunokák nézegetik a karácsonyra kapott világítós földgömböt.- Hol van Magyarország? - Itt, a csizma fölött. - Ez nagyon kicsi! - Nagyobb volt valamikor, de a bácsik rossz szerződést kötöttek. - És hol volt nászúton a nagybácsikád? - A Maldiv szigeteken. - A Margit szigeten?

- Spanyol dobozos vörösbor: Vino Tinto. Ugyanaz magyar változatban: Vino Pimpo.

                                                                                   -x-

Slusszkulcs és telefon

                                                                                  -x-

Kicseréltem a régi mobilomat. A készülékkel együtt szolgáltatót is váltottam, de a számom megmaradt. Ezt hívják számhordozásnak. Ugyancsak újra cseréltem a régi feleségemet is, aki a válás után megtartotta a nevét, így most már két asszony is ugyanazt a nevet viseli. Ezt, azt hiszem, úgy hívják, névhordozás. A terheket viszont én viselem és emiatt néha megváltozik a hanghordozásom.

                                                                                 -x-

Ha a reklámok között marad egy kis hely a filmeknek is, akkor az mind "Premier", függetlenül attól, hogy esetleg már húsz vagy harminc évesek. Biztos azért van ez így, mert közben felnőtt egy-két generáció és nekik minden film új. Ők még elhiszik azt, hogy ez egy "Premier", így új filmeket már nem is kell ezek után készíteni. Amikor meglátok egy ilyen őskövületet "Bemutató" jelöléssel, akkor rosszabb napjaimon azt gondolom, hogy előfordulhat, hogy megelőzik a korukat és a holnap vetítésre kerülő filmet esetleg ma ismétlik meg. Elborult agyammal ilyenkor már nem tudom megállapítani, melyik az az adó, és melyik a "Premier" és melyik a "Bemutató"? Ilyenkor aztán én is egy rövid bemutatót tartok.

                                                                                 -x-

Mielőtt a Himalája megmászására elindult, alaposan felkészült és, hogy a lelki terhek se nehezítsék a vállalkozást, előtte meglátogatta régi (vélt) haragosait és tisztázta a köztük lévő nézeteltéréseket. Így mázsányi súllyal kevesebb került a hátizsákjába és könnyű szívvel indulhatott útnak. 

Arra gondoltam, mi lenne, ha néha mi is megtennénk ugyanezt, talán könnyebb lenne a lelkünk. Nem kéne ehhez a Himalájára mennünk, elég volna időnként néhány rokont, barátot, szomszédot meglátogatni. Olyanokat, akikkel  régi sérelmeink miatt már régen nem találkoztunk. De legkésőbb akkor mindenképpen, amikor a leghosszabb utunkra indulunk.

                                                                                 -x-

A nagymama esténként leült újságot olvasni. Így pihente ki az egész napi fáradtságot. Ő meg csak nézte őt elmerengve. Egy napon aztán úgy érezte, hogy le kéne rajzolni a nagymamát, ahogy ott ül mozdulatlanul az asztalnál. Elővette iskolai füzetét és a kockás lapra néhány vonallal lerajzolta úgy, hogy a nagymama észre sem vette. Mikor kész volt, maga is meglepődött, hogy milyen jól sikerült, meg azon is, hogy egyáltalán rajzol, hiszen korábban ilyennel még nem próbálkozott. Nem is mutatta meg senkinek, nehogy kinevessék. Kitépte a lapot és betette egy könyvbe, aztán felrakta a polcra. Csak akkor vette elő megint, amikor a nagymama már nem élt. Hosszasan nézegette, szeretettel gondolt még mindig rá.

Később el is felejtette az egészet, csak öreg korára jutott mégis eszébe, gondolta megnézi a rajzot, de nem emlékezett, melyik könyvbe tette, lehet,hogy nincs is már meg, az elmúlt évtizedek meg a sok költözés miatt. Hasonló késztetést érzett, mint amikor lerajzolta és elkezdte keresni, de nem találta. Abba is hagyta, de a gondolat ott motoszkált benne és amikor nyugdíjas lett, megint elkezdte. Ezer könyvet átnézett, mindegyiknél azt gondolta, biztos ebben lesz, de napok múlva abbahagyta az eredménytelen kutatást. A szeme előtt még mindig ott lebegett a rajz, nem lehet, hogy csak úgy eltűnik, olyan egyszerű vonalak voltak, ha most újra megpróbálná emlékezetből lerajzolni, talán megint sikerülne, de többszöri nekifutásra sem sikerült.

Senki nem látta azt a rajzot, pedig tényleg nagyon jó volt, most már csak az emléke maradt meg.

Aztán arra gondolt, hogy egyszer talán mégiscsak meglesz.

                                                                              -x-

Kártyavár

                                                                                -x-