Most egy kicsit fantáziálunk.
Beszélgetünk erről-arról a családban meg a barátokkal. A Facebook furcsa mód szinte azonnal hirdetésekkel reagál.
Bárányhimlős az unokánk - Oltassa be gyermekét!
OSB-lapot kéne venni - OSB a környék legkedvezőbb áraival, ingyenes házhoz szállítás!
Érsekújvárra megyünk - Kóstolja meg a híres szlovák ételeket!
Fürjtojásokat kaptunk ajándékba - Így kell elkészíteni a legegészségesebb ételeket fürjtojásból.
De jó lenne, ha nem kéne állandóan főzni - Házhoz megy az ebéd!
Műtét előtt - Prosztata gyógyítás otthon.
Hol legyen az érettségi találkozó? - A Vasmacska Terasz ideális helyszín a legfontosabb alkalmakra!
Megnősül a fiúnk - Esküvői ruhák nagy választékban!
Hova menjenek nászútra? - Nászút Madeirán!
Lassan kezdem megszokni, hogy hallgatóznak. Csak akkor ijedtem meg, amikor a napokban GONDOLTAM egy dologra és másnap erről is megjelent a vonatkozó hirdetés...
-x-
Unoka.
-x-
Nézem az égen a repülők által húzott kondenzcsíkokat és ha kíváncsi vagyok, hogy melyik légitársasághoz tartoznak és honnan hová tartanak, akkor a neten megnézem a Flightradar oldalt és azonnal megtudom. Jó kis szórakozás, sok érdekességet meg lehet tudni, képzeletben elutazok Koppenhágából Dubajba, Antalijából Stuttgartba, azt is megtudom, hogy milyen a repülőgép típusa és elképzelem, miért utazik ez a sok ember a földkerekség egyik feléből a másikba. Nyaralás, üzleti út vagy rokonlátogatás ma már elképzelhetetlen repülő nélkül. Amikor szekéren és lóháton közlekedtünk, nem vágytunk nagyobb távolságokra, de a technika fejlődésével a fantáziánk, meg a vágyaink is megnőttek. A Holdat is csak bámultuk eleinte, úgy néhány évezredig, aztán jött egy zseniális rakétatudós, aki létrehozta azt az eszközt, amelyikkel eljuthattunk oda.
Most meg már a Mars következne, bár nem látszik olyan jól, mint a Hold, így kevesünknek jut eszébe odavágyni, pedig lehet, hogy érdekesebb úticél lenne, bár sokkal kalandosabb. Igazából még el sem határoztuk magunkat erre a nagy utazásra, csak néhány fantaszta (nem mellesleg dollármilliárdos) foglalkozik vele meglehetősen vakmerő módon. De mivel jelenlegi technikánkkal a Mars még nem érhető el (egyelőre a Hold sem), marad a polgári repülés, ami a legtöbb embernek még mindig csak vágyálom.
Ahogy az égre irt csíkokat önfeledten nézem, óriási robajjal egész alacsonyan elzúg a fejem felett egy gép, de ez nem kondenzcsíkot, hanem füstcsíkot húz maga után, kis idő múltán még a szagát is érzem. Aztán jön még egy, meg még egy, egyre alacsonyabban. Nézném a radartérképen őket, de nincs nyomuk, ezek valami illegális behatolók lehetnek. És egyszer csak hatalmas robbanások hallatszanak, a ház is beleremeg, a távolban pedig gombafelhők magasodnak.
Bombameglepetés?
-x-
Megszívatott vevő az arrogáns eladónak:
- Szerencséje van, hogy ma jó kedvemben vagyok, mert különben elküldeném magát a jó k...édes anyjába, maga dülledt szemű dagadt vén boszorkány...
-x-
Flört
-x-
Telefonbetyár.
- Halló, Kovács lakás?
- Igen, tessék.
- Szeretném tájékoztatni, hogy az ön biztonsága érdekében beszélgetésünket rögzítjük...
- Igen? Akkor azt rögzítsék, hogy nem érdekel amit reklámoznak és menjenek el a jó büdös francba. A saját biztonságuk érdekében.
-x-
Bécsbe utaztam, az Intercity a Kelenföldi Pályaudvarról indult. Régen ültem vonaton és a régi épületet meglátva, nosztalgia fogott el, milyen jópofa dolog, hogy meghagyták a modern, új mellett. De hol van az új? Körbenéztem, és sehol nem láttam, nem volt ott új, minden csak a régi volt Utasellátó-val, málló vakolatú rogyadozó épülettel, hajléktalanokkal teletűzdelve. Még egy sokkoló Látványpékség is volt.
Az IC szerelvény mindennek a tökéletes kontrasztja, modern belső tájékoztató rendszerrel, udvarias kalauzokkal, repülőgéphez hasonló szervizzel. Az elsuhanó tájat nézve mégis szomorú volt látni a városok és falvak félig lepusztult épületeit, a kertek végében éktelenkedő melléképületek és a köréjük felhalmozott "gazdasági" hulladékok látványát.
Aztán egyszer csak megváltozott a táj, a házak színesre festve, muskátli az ablakokban, gondozott kertek, hatalmas szélkerekek. Csak nem Ausztriába érkeztünk?
Hazafelé egy Münchenből érkező külföldi pechünkre Kelenföldön szállt le. Az elé táruló látvány sokkolhatta őt, rémület és undor ült az arcára, legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy elmagyarázzam neki, hogy mi azért nem vagyunk ilyen igénytelenek és érdemes máshol is körülnézni, amit remélhetőleg meg is tett. De azért így is nagyon szégyelltem magam.
-x-
Ez a kép nem Budapesten készült, de nem is Hollywoodban, hanem Bécsben egy metrólejáróban. Wiener ziccer.
-x-
Ahogy mondják, egy férfinak nem kell szépnek lennie, elég, ha egy fokkal szebb a ...feleségénél. Ez nálunk már megvalósult és eleinte büszke is voltam rá, de ennek ellenére valami miatt mégsem tetszettem a feleségemnek. Pedig nagyon igyekeztem, de évek múltán sem jöttem rá az okára. Aztán nagy sokára mégis megvilágosodtam! Úgy éreztem, megvan a megoldás, megvan, hogy mivel fogok a kedvébe járni.
Először is abbahagyom az ivást, nehéz lesz ugyan, de valószínűleg meg fogja érni. Így talán nem fogok éjszaka annyira horkolni és emiatt ilyenkor nem kell neki a másik szobába átmennie, ha nyugodtan akar aludni. Aztán abba kell hagynom az evést is, mert az a 25 kg súlytöbblet sok mindenben gátol és egyáltalán nem válik előnyömre, (pedig állítólag az igazi férfi 100 kiló felett kezdődik, na mindegy). Ha pedig mindezzel végeztem, akkor jönnek a kicsit kínosabb részek. Próbáljunk meg logikusan gondolkodni! A méretek egy része most már rendben lesz, aminek csökkennie kellett, az csökkent. De mi lesz azzal, aminek növekednie kellene?
Azt hiszem, én már soha nem fogok tetszeni a feleségemnek.
-x-
Üdv, ANI. (Amatőr, Naiv, Ismeretlen)
