Szárnyalunk?
Szevasz, kedves unokaöcsém! Örülök, hogy sok-sok év után újra látlak. Amikor '56 Karácsonyán elmenekültél, én meg itthon maradtam, nem gondoltam volna, hogy ennyire más lesz kettőnk élete. Mi a romos városban kezdtünk újból iskolába járni, az épületek törmelékét meg szemetét takarítottuk, a többi törmelék meg szemét eltüntetésére még várni kellett néhány évtizedet és hát még mindig nem tudtuk igazán befejezni. Kötelezően tanultuk az orosz nyelvet tovább, de a passzív rezisztencia miatt soha nem tanultunk meg ezen az igazán idegen nyelven beszélni.
Te egy békés országba kerültél és egy igazi világnyelvet tanultál, ami aztán a második anyanyelved lett. Örültünk, hogy a családból legalább nektek jobb dolgotok lett, mégis irigykedve hallgattuk a rólatok szóló ritka híreket. Azon tanakodtunk, mikor fogunk utol érni benneteket, először tíz-húsz évet gondoltunk, aztán ötvenet, de most már látom, hogy ez soha nem fog sikerülni. Amikor a véget nem érő, meddő vitákat, a békétlenséget, a nemtörődömséget, meg a mindenütt felbukkanó igénytelenséget látom, akkor azt gondolom, hogy a távolság inkább egyre csak nő. Pedig egy szegényebb országban is ki lehet meszelni a kopott házfalakat és muskátlit is ki lehet tenni az ablakokba. Meg mosolyogni is lehetne egymásra, az sem kerül pénzbe és sokkal örömtelibb lehetne az életünk.
Persze, örültem, amikor ismét megláttalak, de nem tudtam elhessegetni magamból a kisebbségi érzést meg az irigységet. Nem a nagyobb házad meg a jobb autód miatt, hanem amiatt, hogy sugárzott rólad a szabadság szelleme, amiben egész életedben éltél, hogy nem kellett hamis ideológiák utálata miatt a nyakadat behúzni és kényszeredetten helyeselni, meg tapsolni.
Törpeállam
Azért volt egy rövid időszak, amikor azt hittük, most már nekünk is lehet szabadon szárnyalni és reméltük, hogy egyszer mégiscsak elemelkedhetünk, de a légáramlatok nem kedveztek hozzá, egyre inkább odaragadunk a földhöz. Ha egyszer netán mégis sikerülne egy kicsit feljutni, remélem, hogy nem fogunk nagyot zuhanni.
-x-
Hosszú pálya.
Nem számít, magyar, európai, amerikai vagy ausztrál bajnokság, mindent megnyer ez a csodaúszó magyar kislány. Ő az igazi szabadúszó. Már több aranya van, mint az állami kincstárnak, ha bajban vannak, tőle kérnek kölcsön. A hosszú pálya sem akadály, de a legjobban rövid pályán remekel. Minden létező úszásnemben jól fekszi a vizet, háton, mellen, talán csak állva nem nyert még, csak a mezőny, amit rendre állva hagy. Miután már minden babért learatott, újabb versenyszámokat kéne kitalálni neki, hogy azokat is learathassa. A 25 méter után például kipróbálhatna egy 5 méteres medencét is, ahol a beugrás pillanatában már bele is csaphatna a célba, rajt-cél győzelmet aratva.
Aztán a női után jöhetnének a férfi számok is, ahol hangyaf...helyett elég lenne egy p...hajszállal győzni, bár ebben az esetben az a nagy kérdés, hogy a célfotó hogy tudja ezt a minimális különbséget hitelt érdemlően eldönteni.
-x-
Csúszós út
-x-
