- Hogy vagy, drágám?
- Jajjj, ne is mondd, képzeld, azt mondta az orvos, meg különben is a lábam, a derekam,...
- Érdekes, nekem is itt, ezen az olda...
- ...szóval felírta, de azóta még rosszabb, aztán kipróbáltam egy másikat, de az se, közben itthagyott a Józsi, azóta migrénem is...
- Hát nálunk is volt egy kis...
- ...nem baj, legalább most már nyugtom lesz, igaz, hogy egy vasat sem hagyott itt, én úgy irigyellek téged, olyan kiegyensúlyozott vagy, ti hogy csináljátok, nektek olyan könnyű. Ti szeretitek egymást és még az is lehet, hogy elégedettek és boldogok vagytok.
-x-
-x-
Kedves Anikó!
Emlékszik arra a kisfiúra, aki a szomszédban lakott és akire mindig olyan kedvesen mosolygott és aki le nem tudta venni magáról a szemét, mert annyira tetszett tetszeni és aki szerelmes is volt, csak nem merte soha megmondani reggelenként, amikor találkoztak, ráadásul a férje is mindig feltűnt, aki egyébként egy szimpatikus ember volt, de a fene ette volna meg, szívesen lett volna a helyében, azonban a nagy korkülönbség miatt ez szóba sem kerülhetett, maradt tehát a néma vágyakozás és vele a szenvedés a reménytelenség miatt, de azért néha átment magához beszélgetni, csak ezt a témát igyekezett messziről elkerülni, nem akart nevetségessé válni, meg félt a kudarctól, félt, hogy esetleg nem fog vele többé szóba állni, aztán amikor felnőtt, a lányát is Anikónak nevezte el, de nem tudta senki, miért, ez az ő titka volt és megmaradt egészen a mai napig. A kisfiú most meg már hetven éves lett és őszintén be kell, hogy vallja.
Az a kisfiú én voltam
-x-
Azok a régi szép idők
-x-
Utódokat nemzeni egy flört után az öregek otthonában? Gyerek ebből már biztos nem lesz. Legfeljebb egy unoka.
-x-
Búúúkolok.
Jó dolog ez a Facebook, de már kezdem unni. Két év után elvesztette számomra az újdonságát, pedig eleinte nagyon élveztem, minden bejegyzést elolvastam, sok embert bejelöltem ismerősnek, olyanokat is, akikkel már régóta nem találkoztam és örültem, ha visszaigazoltak, mert kíváncsi voltam mi van velük, miként gondolkodnak az élet dolgairól, meg arra is, milyen a családjuk, az ismeretségi körük. Így aztán némelyikükről olyanokat is megtudtam, amit korábban nem. Ezek sokfélék voltak, jók és kevésbé jók egyaránt.
Több kategóriát találtam, olyat, mint például: névnapos, születésnapos, süteményes, főzőcskés, ruhakölteményes, papásmamásbabás, jujdecukis, dejólnézelkis, kisgyerektáncosos, többmilliómegnézős, halálosbetegsegélykérős (szegény, már rég meghalhatott), reklámos és politikusos. Akadtak, akik ezek változatos keverékét alkalmazták, de olyannal is találkoztam, akiknek az oldalán kizárólag istenéltessenes-köszönömszépenes bejegyzések voltak. Aztán ezeket szép lassan elkezdtem selejtezni. Először a sütemény-fodrász-babás-varrás oldalaktól váltam meg és érdekes módon fel sem tűnt a hiányuk...Aztán jöttek a festményesesek-névnapososok-táncikásosok, meg az ügyetlenülparkolósosok, börleszkesesek. A szélsőségespolitikásosok (van másmilyen is?) sem érdekeltek, így a kezdeti számos ismerősből a végén néhány családtag, meg egy-két jóbarát maradt, ezeket meg azért töröltem, mert velük nap-mint nap találkozom és a neten semmi újat nem tudok meg róluk. Azért egy igazán kedvenc oldalt mégis meghagytam.
A sajátomat.
-x-
Jégből vagyok, tán fel sem olvadok...
-x-
