Felesek
Délután fél három van, ebéd után ledőltem fél órára, félig-meddig szundikáltam egyet félálomban és félig ki is pihentem magam, így juthatott eszembe néhány féligazság. A félzsíros túró után a félszáraz pezsgő, meg a félédes bor teljesen félvilágivá tett, ami nem túl fél-elmetes, ráadásul félhosszú kabátban készülök elindulni a félemeleten, ahol a féláron vett félcipőmet már éppen félig felhúztam, de azért ne higgyétek, hogy csak félig vagyok kegyelmes (más szóval félkegyelmű), sem pedig félig eszes ( más szóval féleszű).
-x-
-x-
Folytatásos
Folytatásos Mars-film 2016-2033, hol a jelen, hol a jövő, aztán egyszer csak a jelen a jövőbe érkezett, a jövő meg a jelenbe, megérkeztünk a Marsra, vagy ez még mindig a földi jelen múltja? A Mars-utazás a jövőben is csak egy fantázia maradt? Még szerencse, hogy a Holddal nem így fog történni 1969-ben.
-x-
Robot
A 4-es metrón utazva különös érzés volt látni, hogy az egykori vezetőfülke helyén is utasok állnak. Az utazás végére már meg is feledkeztem erről a forradalmi dologról, egész könnyű volt megszokni, hogy robot vezeti a szerelvényt, mondhatni természetessé vált. Újabban már kísérleteznek a vezető nélküli autókkal is, néhány év múlva az is előbb-utóbb természetessé válik. De mi lesz a vezető nélküli országgal és a világgal?
-x-
Szeretnék végre egy olyan országban élni, ahol nem kell lépten-nyomon félni a kockázatoktól és mellékhatásoktól.
-x-
Öreg lett az autónk
Jó lenne egy újat, egy szebbet, egy modernebbet venni helyette. Sok már benne a kilométer, az ülések kopottak, a karosszéria karcos, fakó. Azért persze még mindig jól néz ki, de az az igazság, hogy már meguntam és tulajdonképpen ez a legfőbb ok.
Kinéztem egy most kijött új modellt, a fotókon nagyon is jól mutat, ráadásul bevezetésként alapáron egy csomó extrát tartalmaz. Elolvastam a róla készült tesztet, ez is elég meggyőző volt, de egy kis hibája mégis csak volt. Két literrel többet fogyasztott, mint az én régi autóm, így végül is elvetettem. Egy másikról is úgy tűnt, hogy tetszik, de ezzel meg az volt a baj, hogy gyenge volt a motorja, ezzel nem lehet normálisan előzni, ami ugye balesetveszélyes lehet. Ha meg erősebbel rendelem, akkor 1-2 millával beljebb kerülök, amit nem engedhetek meg magamnak. Ezután bánatomban megnéztem még egy-két egyterűt, sőt néhány sportkocsit is, persze csak amolyan kikapcsolódásként. Végül visszakanyarodtam a már bevált kiskocsikhoz, de rájöttem, hogy még nem találták fel azt az autót, amire nekem szükségem lenne és ami jobb a mostaninál.
Illetve mégis. Rég feltalálták már. Itt áll a garázsomban. Bohókás képzelődéseimben egy este mindezt végiggondoltam a feleségemmel kapcsolatosan is (karosszéria, futómű, megtett kilométerek, fogyasztás, stb), de aztán nem kezdtem el keresgélni.
Igaz, hogy ő is elmúlt már húsz éves, de ő meg itt fekszik mellettem az ágyban.
-x-
Családi képek.
Ezek állandóan változnak. Vannak, akik mennek (válás, halál), vannak, akik jönnek (új házasság, újszülöttek, "hozott" gyerekek és nejek, meg menyek, új anyósok és apósok, stb).
Ez itt például az egyik unokahúgom, a Pötyike, mellette a másik, a Babyka, aztán a nagynénikém, a Dulika az első férjével, a Lolival. Itt pedig a másik nagynénikém, a Mimike. A nagyszülők is itt vannak, a Mamszi és a Papszi, a húgom, a Babuci, akit csak Szamcsinak hív a férje, aki egyébként a Kutyika, és a harmadik unokahúgom, a Pimpi. Egy másik képen az első feleségem, a Cünci, aztán a mostani, a Szívecském. A Mirci pedig nem a macskánk, hanem a sógornőnk. Némelyiküknek már nem is emlékszünk a rendes nevére. És hát itt vónék én is, szólítsatok csak egyszerűen Tibor-nak. Ez a kép még az ostrom idején készült. Nem a háborúban, hanem amikor még csak ostromoltam a leendő feleségemet. Akitől egyébként sokat tanultam, csakúgy, mint a másodiktól. Őt itt lehet látni ezen a képen. A harmadiktól tanultam a legtöbbet és úgy kiokosodtam, hogy már épp eleget tudok, meg már épp elegen is vagyunk, úgyhogy többé már nem nősülök.
-x-
