Amikor felébredt, ugyanaz a zeneszám jutott eszébe, mint napok óta mindig. Már nagyon unta,nem értette, miért mindig ez, hiszen utoljára talán húsz éve hallotta. Nem volt kellemetlen, csak unalmas. Úgy döntött, hogy valami más számot fog meghallgatni a cd-n, akkor helyette talán más ugrik be reggelente. Aztán félig álmosan az ágya mellett lévő családi képre pillantott és valami fura érzés vett erőt rajta. Először arra gondolt, másnapos, de rájött, hogy előző este csak egy kevés vörösbort ivott, ami egy átaludt éjszaka után nem okozhat hallucinációt. Megint ránézett a képre, ami az esküvőjükön készült, de a kép meglepő módon teljesen más volt, mint amit évek alatt megszokott. Nem kétdimenziós volt, hanem térhatású. Egy kerti padon ültek, a háttérben zöld bokrokkal, de az alakok határozottan kiemelkedtek belőlük, szinte önálló életre keltek. Próbaként egy kis időre becsukta a szemét és amikor ismét kinyitotta, megint ugyanazt látta. Mintha szobrok lennének, amik még ráadásul meg is mozdultak, ahogy a fejét mozgatta.
Nincs is rajtam 3D-s szemüveg - gondolta, meg a kép sem olyannak készült annak idején. Vagy talán a szemével történt valami, ami ezt a szokatlan jelenséget okozta? Minél tovább nézte a képet, annál valódibbnak látszott és hát nagyon is tetszett neki. Azt is gondolta, miért is nem ilyen minden fénykép, mennyivel élvezhetőbbek lennének. Még mindig nem hitt a szemének, ezért átment a nappaliba, ahol rövid gyakorlás után az ott lévő képeket is térhatásúnak látta. Megdörzsölte a szemét, elővette a régi családi fotókat, és hát azok is feléledtek a mozdulatlanságból. Még a szülei is életre keltek, pedig már rég halottak voltak. Ezzel telt a napja, nem tudott elszabadulni, egyre csak gyönyörködött új felfedezésében, de a nap végére már egészen megszokta, szinte természetessé vált a csoda.
Amikor este kótyagosan lefeküdt, a rengeteg élmény hatása alatt egy nagy kavalkád zsongott a fejében, nem is tudott mindjárt elaludni.
Aztán egy ismerős, szép régi dalt kezdett megint magában dúdolni.
-x-
Ahogy öregszem, egyre gyakrabban kell megmérni a vérnyomásomat, a testtömegemet és a vércukorszintemet. De van olyan testrész, amit már nem érdemes méregetni. Ami már mérhetetlen.
-x-
Abbahagytam az írást és a festést. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy kiürültem, semmi új nem jut az eszembe, kiégtem, üresfejű lettem. Ha szebben akarok fogalmazni: most a feltöltődés időszaka következik.
-x-
Üresfejű
-x-
