Hosszan és mélyen nézett abba a gyönyörű kék szemébe. Nem győzött betelni vele. Legszívesebben valahogy belemerült volna, mint amikor eggyé válnak. Lassú tempóban elterült volna benne, lubickolt volna a csarnok vízében, összeborzolta volna a szép szempilláit is, aztán úszott volna tovább, egészen a boldogság beteljesedéséig.

Kék madár

Amikor a szép manökenről lemosták a sminket, kiderült, hogy nincs alatta senki. Annyi dolgom van, hogy nem tudom utolérni magam. Ha meg utolérem, akkor nem lesz mit csinálnom. Szeretnék egy kicsit pihenni. Kapcsoljuk ki az összes telefont, vagy legalább némítsuk le őket. De mi legyen az állandóan ugató kutyáinkkal? Már a jó öreg Shakespeare sem a régi. Kiderült, hogy ő is olyan, mint a tolvaly(). Mindig is felnéztem rád, mint most is, de jó lenne, ha te is leülnél, mert már fáj a nyakam.  Régen találkoztunk, ne ijedjél meg - mondta, lehet, hogy nem fogsz megismerni, ugyanis jó harminc kilót lefogytam, minap is, mire kiértem a kertkapuig, leesett a gatyám, szóval olyan madárijesztő-féle lettem, mostanában kórházakban fogyózom. Legfőbb ismertető jegyem a vadiúj, könnyűfém felnis rokis tolókocsim-mondta. Volt egy állandó beutalója is a kórházba, ahol egyszer már lyukat beszéltek a hasába és ahol ha kedve tartotta, felmutatta a papirt a recepción, aztán kedvére válogathatott, melyik osztályra feküdjön be. Mindenhol találtak már valami gyógyítani valót, mindenhol ismerősként üdvözölték. Az étkezéseknél is protekciója volt, szabadon válogathatott a menüből, ami szerencsére elég változatos volt. Krumplileves-és főzelék, babfőzelék, spenót és mindegyikhez szójafasírt, a kedvence. Reggeli, vacsora vajaskenyér a gyors felépülés érdekében. A helyzete ennek ellenére inkább romlott, mint javult. Először csak fohászkodott a Mindenhatóhoz, hogy gyógyítsa meg, bár amit már kiszedtek belőle, az nem fog visszakerülni soha. Az eredmény elég siralmas lett, gyógyulásról szó sem volt.(Visszagondolt az elmúlt időszakra. Úgy gondolta, hogy a betegség  akkor kezdődhetett, amikor levette a nyakából az aranyláncon függő keresztet, mert irritálta. ráadásul szinte ezzel egyidőben a karikagyűrűje is leesett az ujjáról. A két eset kellő figyelmeztetés lehetett volna, amit ő figyelmen kívül hagyott. És, hát a mentő is aznap vitte a kórházba...) Ott már felhagyott a fohászkodással és áttért a könyörgésre. Kérte, hogy kímélje meg a további szenvedésektől és szólítsa magához. Érdekes módon ettől kezdve fokozatosan javult a helyzet, a fájdalmak lassan kezdtek csökkenni, egyre kevesebb gyógyszert kellett bevennie, és időnként még jól is érezte magát. Később hosszabb sétákat is tudott tenni, először a folyosókon, aztán már a kertben is, de közben a könyörgéseiről sem feledkezett meg, szólíts magadhoz. Úgy látszott, mindez megtette a hatását, mert egyszer csak valami csodás fényt látott. Egyre közelebb ment hozzá és mindinkább nagy boldogság érzése fogta el. Csak nem megérkeztünk?

Megjöttetek?

Nagyon megtetszett az új F-1-es fejvédő szerkezet. Nagy munka lehetett a kifejlesztése, bár úgy vettem észre, hogy a pilótákat inkább zavarja a kilátásban és a balesetek netán épp emiatt fognak bekövetkezni. Egy kicsit azért nosztalgiát érzek, mert pont úgy néz ki, mint 50 évvel ezelőtt a szovjet Pobjeda típusú gépkocsik középen osztott szélvédője. Micsoda  fejlődés, netán koppintás? Ha én lennék a Jóisten, azzal kezdeném a rendcsinálást, hogy minden gonoszt elűznék a Földről. De hát a gonoszokat is én hoztam létre, nem? Hát, kérem, ez az egész...Újratervezés! Ha pedig én amerikai elnök akarnék lenni, akkor min. 70 évesnek kéne lennem, meg dollár milliomosnak. Emellett folyékonyan, szemrebbenés nélkül kéne tudnom hazudni (nehogy kilógjak a világméretű sorból). Szeretnem kéne a finom whiskyt meg a szép fiatal gyakornoklányokat, (esetleg fiúkat) és még gátlástalannak is lennem annyira, hogy adott esetben nem teketóriáznék bevetni az atomot  sem. (Hacsak a józan gondolkodású tábornokaim meg nem akadályoznának benne). Ha meg pápa akarnék lenni, meg kéne várnom, amíg legalább 80 éves leszek, szeretnem kéne a fényűzést, sok segítőmnek kéne lenni, akik arra vigyáznának, nehogy a szertartások alatt megbotoljak és orra bukjak. Ha meg lyukas lenne a cipőm, akkor legalább rokizni tudnom kellene.

Másszunk ki a gödörből!