Annyira megtetszett neki a nő, hogy elhatározta, felhívja őt és randevút kér tőle. De amilyen mamlasz volt, pont csak a telefonszámát felejtette el megkérdezni első találkozásukkor. A telefonkönyvben rátalált az asszonynévhez tartozó számra, de nem volt benne biztos, hogy ugyanarról van szó. - Kezit csókolom, Mancikával beszélek? - Nem, ez téves! Puff. Megérkezett a kisvárosi kalandor, az utolsó autója. Ahogy ő is, az utóbbi autói is egyre inkább összementek, ez már a lehető legkisebb volt, mégis nagyon tetszett neki. A feleségét is sikerült rávenni, kettejüknek pont megfelel. Ráadásul alaphangon is tele van extrákkal, ahogy a rádiója szól. Alaphangon. Az adaptív tempomat dugó-és nyomkövetővel, borászoknak és rendőröknek. Bár a fenéklemezt burkoltan elhagyták, a hasmagasság teljesen szabad maradt és a kézmozdulat felismerési funkciója is hibátlan. Ennek különösen anyázásnál lehet nagy hasznát venni. A szuperkönnyű anyagok alkalmazásának köszönhetően, a súlyát sikerült jelentősen lecsökkenteni, annyira, hogy az optikai elemek alkalmazásával együtt teljesen átlátszóvá vált a modell. Külön érdekesség, hogy a hátsókerék meghajtású változat teljesen hátsókerék meghajtásúként tud működni hála az opcitempójának. A bolondbiztos (nem akarom őket bántani) vektornyomaték-szabályozás pedig akkor is egyenesben tartja, amikor a részeg vezető a garázsába akar bekanyarodni. Ezzel együtt a váltó és a tulaj is eléggé felezős, így a vezető-hazatámogató rendszer ilyenkor lép működésbe. Az ajtók opcionálisan nyithatók (rövid fohászt követően), ráadásul az automatika önállóan beparkol akkor is, ha a tulaj közben elment bevásárolni. Mindezeken felül a gyalogosfelismerő rendszer felismeri a vezető feleségét és egyből fékez, megáll mellette, kinyitja az ajtót (opció!) és betessékeli az első ülésre. Egy gomb átkapcsolásával ugyanezt barátnővel is megteszi, csak akkor az üvegek elsötétülnek, meg a fellegek is. A további műszaki érdekességek sorából kiemelésre érdemes, hogy minden kerék pihent aggyal kerül forgalomba. Miután megismerkedett az összes előnyével, a végén beült a csodaautóba és elindult. Kibámult a nagy panoráma ablakon, nézte az eget, rácsodálkozott a hófehér bőr kormánykerékre, úgy érezte, mintha egy egészen más világba került volna. Mintha álmodott volna. Aztán felébredt az álomból. Nem tudta kifizetni.
Nem értette, hogy lehet, hogy ugyanabban a faluban, ugyanabban az utcában még egy azonos asszonynevű hölgy lakik. De a végén kiderült, hogy mindkettőnek ugyanaz volt a férje. Ennek ellenére nem változott erős elhatározása, bár nem tudta, mikor van otthon, mikor tudná meglátogatni. Egy alkalommal a kerítésnek támasztott bicikli jelezte, hogy otthon van és becsöngetett. Kicsit késői volt ez a találkozás, bár kiderült, hogy régebben több alkalommal és több helyszínen volt "majdnem-találkozás". A barátnője, akihez eljárt, ugyanabban a házban lakott, ahol ő, a lakása meg a munkahelyéhez volt nagyon közel, így előfordult, hogy tudtukon kívül ugyanabban az étteremben ebédeltek. Ezt a találkozást azonban már sok évnyi házasság követte, de a biztonság kedvéért ő új társaságban mindenhol mindig csak úgy mutatkozott be, hogy "- én vagyok a Mancika jelenlegi férje". - Repülőtér? Érdeklődni szeretnék, hogy van-e arra lehetőség, hogy a hamvakat a levegőből szétszórják? - Igen, kétféle módon lehetséges. Az egyik, hogy az urnát felvisszük és kívánság szerinti helyen leszórjuk belőle a hamvat,bár rossz szélirány esetén előfordulhat, hogy a gép belseje tiszta hamu lesz. A másik, hogy helikopterrel megállunk az adott terület felett és ha nincs menetszél. akkor a hozzátartozók egyszerűen beletüsszentenek a hamvakba, amely ezáltal szétszóródik és a művelet ezzel be is fejeződik. Szabad megkérdeznem, hogy kiről lenne szó? - Rólam! Igaz, még élek, de az ember legyen előrelátó és hát a mell-és csípőbőségem rohamosan szűkül, az IQ-mról nem is beszélve, ami a legbiztosabb jele, hogy hamarosan találkozunk! Egy tiszteletteljes kérésem azért lenne. Valami márkás géppel vigyenek majd fel, ne egy ócska permetezővel! Már most is liftezik a gyomrom, ha rágondolok. Vándorlegény fenn az égen, hazafelé szálldogál, Piros rózsa a kezében, megroggyant már, s meg-meg áll (tovább nem tudom). Verőfényes Húsvét napján, műtét után kinézett a kórház ötödik emeleti ablakán. Örült, hogy életben van. Bár a látvány némileg ismerős volt, de így felülről még soha nem látta gyerekkora helyszíneit. Az volt a házuk, egy nagy bérház az udvari lakásokkal. Nem messze tőle az iskolája, ahol mindig verekedtek, de amikor kiszabadultak a Vérmezőre, rohangálás közben levezették a felesleges energiájukat. Balra a még ma is modern Városmajori templom, ahova a nagymamájával járt vasárnaponként és ahol első áldozó is volt. Ha mindent ELŐRE lehet (lehetett) tudni, akkor talán időben VISSZAFELÉ is mehetnénk. Mint egy DVD-filmet, ugyanúgy lehetne lejátszani, meg visszanézni, milyen érdekes lenne látni magamat gyerekkoromban. Meg a nagymamám esküvőjét, meg a honfoglalást és a távirányítóval lehetne ide-oda lapozgatni, gyorsítani, meg lassítani, az érdektelen részeket, az emberiség szégyenfoltjait, a vértől tocsogó részeket egyszerűen átugornánk. De a lemez tele van ilyen jelenetekkel, ezeket letörölnénk róla és rengeteg tárhely szabadulna fel, megmaradnának a békés, harmonikus részek, meg a még végtelen sok tárhely.
