Az autót tesztelő sofőr 280-nal is száguldhat biztonsággal, méghozzá büntetlenül. Hiába állnak ott a rendőrök árgus szemekkel és radarokkal, egy valamire való fotót sem tudnak készíteni. Mindez egy magyar autógyár próbapadján történik anélkül, hogy a tesztkocsi egyetlen métert is megtenne.                                                                                   

 Hogyan választod ki az ismert politikusok közül a leghülyébbet? Találomra.

Eltűntnek nyilvánítom a csigákat, a békákat és a fecskéket. Ezen a nyáron még (már) nem találkoztam velük, pedig hosszú ideig kertünk szerves részei sőt díszei voltak.

A fagyizóban mindig kedvesen mosolyog a pultos kislány. - Maga mindig mosolyog? És erre is mosolyog. Ide mindig szívesen jövök nyalni.

Amikor apám megtudta, hogy rövidesen nagypapa lesz, akkor azt tanácsolta, költözzünk máshova, ő nem hajlandó többé gyereksírást hallgatni. Elég volt annak idején a miénk. Ezen egy kicsit megsértődtem, ráadásul a megoldásra sem kaptam instrukciókat. De miután világéletemben szófogadó gyerek voltam, elhatároztam, hogy mindenképp kilábalok a kilátástalannak tűnő helyzetből. Szerencsém volt, sikerült. Így aztán nem mondhatta rám, hogy rossz kisfiú vagyok. Többé nem találkoztunk.

Szomszédok vagyunk. Utcában, városban, országban, földrészeken, bolygókon.

Stephen Hawking szerint az agresszió és a kapzsiság úgy beépült az emberekbe, hogy a túléléshez az egyetlen remény, ha elhagyjuk a Földet és más bolygókon kezdünk új életet. A kérdés csak az, mitől változnánk meg, ha elmennénk hőstetteink színhelyéről? Láthatólag meguntuk az életünket, vagy netán önmagunk elől akarnánk elmenekülni?

Mióta a szúnyog méretű drónokat bevezették, a kemotoxot kivonták a forgalomból, a lakosságnak még azt is betiltották, hogy az utcán, a köztereken és minden nyilvános helyen zsebredugott kézzel mutatkozzanak. Az ezzel kapcsolatos rendeletet a Szemmelversz Egyetem Jógi Karán hozta nyilvánosságra az illetékes szóhozó.

Nagy munka volt a baracklekvár befőzése, két nap alatt sok üveggel elkészült és jól elfáradtunk. Feleségem a sok segítségért nagyon hálás volt és a főzőcske végén jutalmul megengedte, hogy kinyaljam - a lekváros lábast.

New Yorkot két alkalommal is volt szerencsém meglátogatni. Mindkétszer még álltak az ikertornyok, mindkétszer csodálattal bámultam a várost, a látványt, aminek szerves része volt a WTC és mindkétszer felmentem a tetejére, hogy a világ legszebb panorámájában gyönyörködjek. Aztán amikor összeomlottak, egy kicsit úgy éreztem, hogy a város és ezáltal én is szegényebb lettem. Hiányoztak a városképből az emberi nagyratörő szellem impozáns jelképei. Akkor úgy gondoltam, hogy ha kiheverik a sokkot, azonnal nekilátnak egy új WTC felépítésének, ami még nagyobb, még grandiózusabb lesz, a gonoszság feletti győzelem új emblémája. De nem így történt. A  sebeket évekig nyalogatták és majd' másfél évtizedet vártak a válasszal. Ami, hát, nem sikerült valami frappánsan. Ha én New York-i polgármester lettem volna, akkor a lerombolt két torony helyett legalább hármat építtettem volna, meg sokkal magasabbakat. Olyanokat, hogy mindenki lássa, Amerika a legnagyobb. Vagy...?

Kezdetben volt az U S A, de aztán tökéletesítették és lett belőle U S B.

A népi mondás szerint a bátor hívő a templomban is fingik. Én ugyan hívő vagyok, de sajnos nem vagyok ilyen bátor, mert a szellentés számomra mostanában elég nagy kockázattal,, sőt olykor még nem kívánt mellékhatással is jár (na).

A teherautó rakfelületén a szerelem csak platói lehet.

Hibák fentről kezdve, kihullott haj, látás-és hallásproblémák, műfog, reumás derék és néhány hiányzó belsőség, aortanagyobbodás, túlsúly, magas vérnyomás, lúdtalp, sarkantyú, bütyök, de lehet, hogy néhány dolgot kifelejtettem, ja, szenilitás, vagy a többit még nem vizsgálták. Úgy látszik, most már tényleg el kell mennem a szervizbe. Ráállok egy aknára és...felrobbanok.

                                                                                         -x-