Nemrég megnéztem a Marsi filmet Matt Damonnal, aztán a héten elolvastam a Neil Armstrong életéről szóló könyvet és megnéztem az űrhajózási kiállítást is a Millenáris Parkban.

Mindezek után most már kétséget kizáróan tudom, hogy csupa leendő Mars-lakóval élek együtt.

Az unokáimmal.

A kiállításból egyébként a NASA kezeslábasában ügyködő szőke recepciós hölgy tetszett a legjobban. Elmerengtem, milyen lenne, ha súlytalanul lebegne körülöttem és kacéran mosolyogva kérné a beszállókártyámat. Tényleg, jó választás volt ő az űrhajózás népszerűsítéséhez.Vele még a hosszabb súlytalanságot is vállalnám, sőt, egy marsutazást is megkockáztatnék.A kiállítás amúgy hűen tükrözi az űrhajózás jelenlegi helyzetét.A múltból élünk, látszik, hogy 50 év óta semmit nem fejlődtünk /lásd például a Vosztok és a Szojuz rakétát egymás mellett /.A Hold után egy nagy ŰR maradt, reális,értelmes célok nélkül.

                                                                                   -x-

Réges régen, egy szabadtéri moziban ülve felnéztem a csillagos égre és érdekes jelenséget figyeltem meg. Úgy tűnt, mintha a természeti törvényeknek ellentmondóan, cikk-cakkban, sőt egymás körül keringve mozgott néhány "csillag", méghozzá elég kitartóan. Mindebből azt a következtetést vontam le, hogy UFO-t látok, nem is egyet. Úgy éreztem, ezt meg kell osztanom másokkal is és valamiféle magyarázatot is kell, hogy kapjak. Elhatároztam, hogy a médiánál akkor legismertebb szakemberhez, Kulin Györgyhöz fordulok. Ő a 70-es, 80-as évek csillagász legendája volt. Tudományos és ismeretterjesztő tevékenysége mellett sajátkezűleg csiszolta az amatőr csillagászoknak szánt távcsőtükröket. Egy este felmentem a Sánc utcai csillagvizsgálóba, azt remélve, hogy ott találom őt. Nem csalódtam, de meglepődtem a munkaköpenyben meglátott tudóson, aki ismeretlenül is szívélyesen fogadott. Előadtam neki a látottakat, de ellentmondást nem tűrve válaszolt: UFO-k nincsenek, az egész valószínűleg optikai csalódás volt! A tekintélyes tudós karizmatikus egyénisége és határozottsága meggyőzött, és akkor valóban már én is úgy gondoltam, hogy tényleg optikai csalódás áldozata vagyok, tudjuk be az egészet ennek. Ezt követően, más okokból, személyes barátságával is kitüntetett, amit nagy megtiszteltetésnek vettem.

Ahogy múlnak az évek, évtizedek, egy kicsit mégis motoszkál bennem egy gyanús érzés. Lehet, hogy tényleg rosszul láttam és tényleg csak optikai csalódás volt az egész?

Vagy Gyurka bácsi talán mégis tévedett?

                                                                                    -x-

Armstrong és Aldrin 1969-ben leszálltak a Holdra. Ez volt az első.

A holdkompban felvették a holdsétára kifejlesztett szkafanderüket, az életfenntarást adó hátizsákokkal és megkezdték a felkészülést a Hold felszínére való lépésre. Ellenőrizték a külső és a belső nyomást, a hőmérsékleti értékeket és amikor a földi irányítás megadta az engedélyt, megszűntették a kabinnyomást  és lassú, megfontolt mozdulatokkal kinyitották a komp ajtaját, hogy a létrán leereszkedjenek. Történelmi pillanat volt ez, bár maga a holdraszállás is az volt, de az igazi siker az, amikor az ember először teszi a lábát egy idegen égitest talajára.

Ott álltak a nyitott ajtóban, előttük a felszín szürke, homokos, kráterekkel szabdalt, de mégis egyedülálló, lenyűgöző felszíne. A földi próbák során számtalanszor elpróbálták a soron következő mozdulatokat, de valahogy most minden olyan más volt. Nem beszélték meg előre, hogy ki lesz, aki először teszi a lábát a Holdra, úgy gondolták, hogy ráérnek majd ott a helyszínen dönteni. Küldetésük során minden olyan racionálisan volt megtervezve, de valahogy ezt nem kellett, vagy nem akarták előre eltervezni. Döntsön a pillanyi helyzet, netán sorsolással döntsenek, de nem volt náluk egy pénzérme, hogy fej vagy írás alapon dönthessenek. Egymásra néztek. A buboréküveg-sisakablakon keresztül nem lehetett jól kivenni egymás szemének villanásait. Mindketten az elmúlt évek számtalan megpróbáltatásra gondoltak és úgy érezték, hogy mindent megtettek a nagy cél érdekében. 39 évesek voltak mindketten, minden lehető próbán túl, joggal gondolták, hogy ők „jogosultak” elsők lenni. De az önzést felülírta az egymás iránti megbecsülés és tisztelet, a hosszú évek együttes gyakorlata során kialakult barátság. Armstrong állt baloldalon, és jobbjával intett társának, hogy induljon. Aldrin udvarias ember  lévén úgy gondolta, hogy mégis a parancsnoké az elsőbbség. A földi irányítóközpont közben lélegzetvisszafolytva figyelte az élő adásban zajló eseményeket.

Egy idő után megkérdezték, mi lesz fiúk, mikor várható a történelmi pillanat? A fiúk pedig még mindig egymást noszogatták az indulásra. Bizonytalanságukban valószínűleg közrejátszott az ismeretlentől való félelem is, de ezt nem merték maguknak sem bevallani. Az oxigénkészletük meglehetősen korlátozott volt és a földön is egyre türelmetlenebbek voltak,így aztán a döntő lépésre lassan ugyan, de elhatározták magukat.

Hát akkor indulok én – gondolták mindketten. A baj az volt, hogy szinte egyszerre született meg az elhatározás., egyszerre tették meg a kijárat felé vezető nehézkes mozdulatokat.

Az ajtó a dolog természeténél fogva kicsi volt. A két harcostársnak egyszerre még inkább szűk volt és a nagy igyekezetben mindketten beszorultak szkafanderesestől, hátizsákostól.

A földiek rémülten hallgatták a nagy nyögéseket, érthetetlen morgásokat, később pedig már a káromkodásokat is. Nem tudták elképzelni, hogy mi történhetett, hiszen minden telemetriai adat normális volt, semmi előzménye nem volt egy körvonalazódó kudarcnak.

-     Sas! Itt Houston. Jelentést kérek, minden rendben, megkezdtétek a felszínre lépést? !

-     Őőő.. hát … nem megy … izé … beakadt … túl nagy… hátizsák…

Később mindenféle furcsa zajok hallatszottak, amit a sisakjuk egymáshoz koccanása okozott. A végén üvegcsörömpölés és egy mély sóhaj volt hallható, majd elnémult az adás. A houstoni irányítóközpont hiába szólította őket, választ nem kaptak. Egy darabig furcsa füttyök hallatszottak, (mint kiderült az oxigén kiáramlása) majd a teljes , totális csend.

A Hold csendje.

-x-

Hírek a közeli jövőből.

Putyin beköltözött a Fehér Házba, hogy Obamával közösen őrködjenek a világbéke felett. De aztán kiderült, hogy azok az arab terroristák, akik felrobbantották az Eiffel –tornyot, valójában kínaiak voltak és az orosz-kínai baráti társaság pénzelte őket.

A teljes tűzszünet és fegyverletétel után a Hamasz vezetője a Kneszetben elmondott beszédében vázolta a békekötés további teendőit.

Az iszlám gerillák tömeges bűnbocsánatért imádkoztak a római Szent Péter téren és engesztelésül létrehozták a világ legnagyobb jótékonysági szervezetét. Felszólítottak valamennyi maffiatagot és drogbárót, hogy csatlakozzanak.

Ferenc Pápa megnősült és az esküvői szertartáson mondott beszédében bejelentette a cölibátus megszüntetését. És miután a meleg papoknak eddig kizárólag házasságon kívüli kapcsolatai voltak, így most már elhárult ez az akadály is.

A futballvilág lélegzetvisszafojtva figyeli a magyar labdarúgó bajnokság eseményeit, a nemzeti döntőt pedig minden TV-csatorna élő, egyenes adásban közvetíti világszerte.

Nagyon megváltozott ez a világ. Régen volt a gyors infláció, amikor egyik napról a másikra elértéktelenedett a pénz. Mostanában ennek pont a fordítottja történik. Megkapom a fizetésemet és mire a boltba érek vásárolni, már a kétszeresét éri, nem győzöm elkölteni. A boltból kijövet tele csomagokkal, a megmaradt pénzem ugyanannyit ér, mint induláskor. Ebbe kérem bele lehet őrülni.

 -x-