A házunk elé egy hófehér Alfa Romeo sportkocsi gördült be. Egy fiatal, hosszú szőke hajú, gyönyörű nő szállt ki belőle és egyből odajött és átölelt. A szomszédok irigykedve nézték a jelenetet és azt gondolták, hogy milyen szerencsés ez a Véntrotli, micsoda nője van! Ez a szőke démon egyébként a lányunk volt.
Tizenöt éves házasok lettünk. Nagy kerti ünnepséget tartottunk és az unokák kedvéért egy légvárat béreltünk. (Mi már ugye ilyeneket nem építünk). A másfél évtized összegyűjtött bónuszait, akarom mondani hűségpontjait pedig, most fogom beváltani. Újabb tizenöt évre.
-x-
Élvezettel hallgatom a fúziós jazz muzsikát. De azért egy fúziós atomerőmű sem lenne rossz.
-x-
Májasné, Major Anna
-x-
Most már csak beltéri felügyelő vagyok. Enteri-őr.
-x-
Az építők felszámolták a városszéli szemétdombot és egy bevásárlóközpontot építettek a helyére, jelzőlámpás forgalomirányítással, mélygarázzsal, minőségi árut kínáló üzletekkel, ahol már visszaköszönnek a vevőnek. Új vasútvonalak is épültek, modern vasúti kocsikkal lehet rajtuk országszerte közlekedni. Kórházak is, korszerű diagnosztikai berendezésekkel, ahol fiatal, agilis orvosgárda dolgozik, ahol már nem a tekintélyelv, hanem a szaktudás érvényesül. (Lehet, hogy ők meg is akarják gyógyítani a betegeket?) Lehetne sorolni tovább az új nagyüzemekkel, sportlétesítményekkel amikért mind hálásak lehetünk újdonsült közeli-távoli és még távolabbi keleti barátainknak. Nekik köszönhetjük ezt a csodálatos fejlődést. Jó barátokat választottunk.
Csak azt nem tudom, hogy a régi szép Kelenföldi Pályaudvar épületét ki fogja már végre lebontani?
-x-
Városi legenda
-x-
Gyerekkori barátom érdeklődik hogylétem felől a nagy műtét után. - Szo-szo, tűrhetően, bár már soha nem leszek a régi. Lábadozom és egy kicsit jobban oda kell figyelnem a táplálkozásra meg a dia-betesz-kivesz arányára. Meg a gyógyszerekre és az injekciókra, amiket magamnak kell beadni, úgy napi 3-4 szúrás, plusz a cukorszint ellenőrzés a másik három. Még csak tökön nem szúrtam magam, bár néha elgondolkodom...
- A végén úgy kilyuggatod magad, hogy másodállásban elmehetsz tésztaszűrőnek. - Igen, de szerencsére minden leletem jó!
- Hát, mert az agyadat még nem vizsgálták!
-x-
Diétetikus, diabetológus, diabetétológus, cipő-vagy lúdtalpbetétológus, takarék-vagy bankbetétológus, be-és kitológus, kuss!
-x-
Esténként mindig a konyhában beszélgettek, iszogattak, cigiztek. Így nem ment be a szobába a füst és nem hallatszott be a zaj, meg a röhögés. Apa, fia és néha a fiú egyik tanára, aki mellesleg cirka 150 kiló lehetett és aki gyakran panaszkodott, hogy a nagy hasától pont azt a testrészét nem látja, amivel vizelni szokott. Azt a tanácsot kapta, hogy használjon egy zsebtükröt és ezen mindhárman jókat kuncogtak. Nem csoda, hogy ilyen kövér volt, mert az iskolában azzal kezdte a reggelt, hogy az első órán egy diákot leküldött a szemközti henteshez fél kiló fejhúsért meg egy kiló kenyérért és ezt ott óra közben egy kis uborkával be is vágta. Azon is nevetgéltek, hogy ő már csak a tornászlányokat szereti, mert azok jól tudnak homorítani, ő meg már amúgy is csak belógatni tudja. A fiúnak eleinte furcsa volt, hogy együtt viccelődik a tanárával, de néhány találkozás után egész jól hozzászokott. A helyzet akkor változott meg egy kicsit, amikor egyik este megjelent az albérlőlány. Nem volt túl szép, épp csak annyira, hogy a borgőzös tanár úrnak egyből megtetszett. Nagydumás volt és legalább huszonöt évvel fiatalabb, így hamar létrejött köztük a bizalmas kapcsolat, ami nem maradhatott titokban, mert a lány mindig részletesen beszámolt a fiúnak, aki ámulva hallgatta a legintimebb történeteket. De tisztességes volt és nem adta tovább senkinek.
Csak a tanár úr órái alatt kalandoztak el a gondolatai.
-x-
