Ha én vizes világbajnokságra készülnék, mindenek előtt akklimatizálódnom kellene. Először is a világversenyek légkörét kéne megszoknom, meg azt a légkört, ami az adott országban uralkodik. Másodszor meg a magaslati levegőt. Ez viszonylag könnyű lenne, csak fel kéne mennem az egyik panelház kilencedik emeletére, ami pont olyan magas, mint az óriás toronyugrás huszonhét métere. Szédülni itt is ugyanúgy lehet, bár ha itt kéne leugranom, valószínűleg odalent nem békaemberek várnának, ráadásul sikertelen gyakorlat után itt nem lehetne ismételni. Főleg, ha a megfelelő méretű ugró-esernyő sem érkezne meg időben és így kénytelen lennék feladni a versenyt.
-x-
Családi ebéd után ülünk a medencében és arról beszélgetünk, hogy milyen jó család vagyunk, hogy összetartunk, mindig segítjük egymást. Aztán szóba kerül,hogy ki honnan származik és a végén abban maradunk, hogy mindannyian egy medencéből, a Kárpát-medencéből. De hát hogy lehetünk mi egy család, amikor mind az öt jelenlévő családtagnak más-más vezetékneve van. Ezt jól kitárgyaljuk és röhögünk is egy sort és abban állapodunk meg, hogy ezentúl legalább a fiúkutyánkat Galambos Fricinek, a lánykutyát pedig Sztancsik Zizinek fogjuk hívni. Csak azért, hogy ők is beilleszkedhessenek ebbe a szép, egységes családba.
-x-
Tudjátok-e, hogy Ojai egy gyönyörű kisváros Kaliforniában? Sok szép emlékem fűződik hozzá, még 69 évesen, halálom napján is itt motoroztam a haverokkal. Hosszú volt az út idáig. Azzal kezdődött, hogy az egyetemen Albert Einstein előadásait hallgatva elhatároztam, hogy űrhajós leszek és felmegyek a Holdra. Aztán amikor megérkezem, kikapcsolom a tv-kamerákat, hogy senki ne láthasson és magányosan elindulok sétálgatni. Sikerült is a tervem, a legkisebb termetű emberként, de harmadikként léptem a Holdra. Persze senki nem emlékszik már rám, még a másodikra sem, nemhogy. Pedig kalandosan indult az utazás, mert rögtön az elején viharba kerültünk és a villám is belecsapott a rakétába, a rádiókapcsolat meg is szűnt egy kis időre. De utána minden simán ment, még a kamerák is jól működtek és odafent. Érkezés után csak úgy tudtam kiiktatni őket, hogy véletlenül a Napra irányítottam őket és így sajnos megvakultak. De legalább nyugodtan tudtam fütyörészve sétálgatni, senki nem zavart. Mikor hazaértünk, az elnök személyesen gratulált a sikeres utazáshoz, bár sajnálatát fejezte ki, hogy nem láthatott a tv-ben. Elég jól festettünk egymás mellett, az én 160 centimmel, meg az ő 2 méterével.
Van egy ültetvény Ojai közelében, ahol éjszakára minden elhunyt űrhajós tiszteletére meleg fehér fénnyel kivilágítanak egy-egy pálmafát. Az én fám egy kicsit különbözik a többitől. Ez a legmagasabb, és piros lámpák világítanak rajta.
-x-
Ha régen felvettem a házikabátomat, a családtagok úgy találták, hogy úgy nézek ki, mint egy szumó birkózó. Most, hogy drasztikusan lefogytam, a házikabátban már csak egy saolin szerzetes képét mutatom, de ha ez továbbra is így folytatódik, akkor előbb utóbb úgy fogok kinézni, mint egy tajcsi(k) ló. Az új fotóimat pedig tanulságul felteszem a Fikázára.
-x-
Csodálkozva hallgatta Barabási Albert-László előadását, olvasta a könyveit. Amit eddig hihetetlennek gondolt, most már elhiszi. Elhiszi, hogy a jövő 90 százalékban előre megjósolható. Tudományos alapon nagy valószínűséggel meghatározható, hogy holnap, vagy a jövő héten, sőt a jövő évben ugyanekkor mit fog csinálni, hol fog tartózkodni. Mindezt tovább gondolta, és elképzelte, hogy akkor talán az egész élet, meg az eljövendő történelmi események is előre láthatóak (jó rá gondolni), meg aztán az is, hogy a felesége a közeli jövőben vajon mit fog csinálni. Ez érdekelte a legjobban és kíváncsian állt neki a számításoknak, de még be sem fejezte őket, máris elborzadva látta a szomorú jövő kibontakozását (megcsalás, hűtlen kezelés, elhagyás sőt teljes vagyonelkobzás), és nem talált kiutat. Úgy döntött, megkeresi a szerzőt és tanácsot fog kérni, mit fog tenni ebben a helyzetben. A már kész, előre látható válasz is elég lehangoló volt. Az történik kérem, hogy ön végső bánatában tökön fogja szúrni magát.
-x-
