Kedves Idegenek!
Azaz talán nem is vagytok idegenek, hanem barátok vagy társak. Ha találkoznánk, nem mint idegenre néznék rátok és nem is mint ellenségre. Ellenség van itt a Földön is, bár lehet, hogy csak jobban meg kéne ismerkednünk, hiszen közvetlen szomszédok vagyunk, esetleg meg kéne találni a közös hangot, és akkor akár jó barátok is lehetnénk. Rólatok nem is tudom elképzelni, hogy ártani jöttetek hozzánk, hiszen ha már eddig el tudtatok hajózni, akkor képesek vagytok arra is, hogy évezredekig fennmaradjatok, vannak közös céljaitok és kíváncsiságotok, felfedezési vágyaitok és esetleg segíteni akarásotok is. Legyetek hát vendégeink, cseréljük ki tapasztalatainkat, gondolatainkat, lehet, hogy mindannyiunk hasznára válik.
Bármennyire szerettünk volna, nem mi mentünk el hozzátok, mi még nem vagyunk erre képesek. Nálunk egyébként sem jött el a kapcsolatfelvétel ideje, nekünk még nagyon sok dolgot el kell rendeznünk magunk között ahhoz, hogy nyílt tekintettel állhassunk galaktikus társaink elé.
ET- k találkozása
Jelenlegi tudásunk vajmi kevés egy ilyen utazáshoz, hacsak értünk nem jöttök és elvisztek egy kicsit körülnézni...Néhány bátortalan próbálkozásunk ugyan volt már, hogy kitörjünk szűkebb gravitációs környezetünkből és néhányszor elmentünk a Holdig, meg vissza, de megijedtünk a nagyobb kalandoktól és itt ragadtunk a Föld körül. A Nemzetközi Űrállomással (ugye jól hangzik?) kísérletezünk, de ez valójában az űrkutatásunk legérdektelenebb fejezete. Tökéletesen alkalmatlan az igazi továbblépésre, az emberek érdeklődésének felkeltésére. A katonai fejlesztések sokkal sikeresebbek, hiszen a hadikiadásokra ötvenszer többet költünk, hamarabb kerül jóváhagyásra ezer milliárd dollár ezekre, mint 20-30 milliárd az űrhajózásra, a legelőremutatóbb emberi tevékenységre. Széles látókörű képviselőink hoznak ilyen bölcs döntéseket, melyeket a polgárok belenyugvással vesznek tudomásul.(Olvasom, hogy egy földön maradt, feleslegessé vált kémműhold távcsőtükrét a katonák felajánlották az űrhivatalnak és ez százszor nagyobb látómezővel rendelkezik, mint amilyen a Hubble űrtávcsőben van...)
Nézem a temetőben felállított hős katona kézigránátos emlékművét, amelyen a vallási szobrokhoz hasonlóan, mindig friss koszorú van és így hódolunk előtte. Talán ő az igazi hős, az igazi példakép? Nem lehet, hogy netán agresszor volt és sok ember vére tapad a kezéhez? Őt kéne követnünk, újabb és újabb ellenségképet kergetnünk, újabb és újabb háborút kezdenünk?
A jó és rossz harca során talán az Androméda Köd nevű galaxisban létrejött a Paradicsom, ahonnan esetleg ti is jöttetek, a Tejút nevűben pedig a Pokol, amit mi Naprendszernek nevezünk és ami egy kietlen pusztaság. Mindössze egy helyen maradt meg az élet, a többin valószínűleg már elmúlt. A Föld eleinte érdekes módon megtévesztésig hasonló volt a Paradicsomhoz, de valami miatt átváltozott. Történtek ugyan bátortalan próbálkozások a béke, a szeretet stabilizálására, az Androméda a küldötte révén is megpróbált segíteni, és rendet teremteni, de őt is megölték, így minden maradt a régiben. Az emberiségnek nevezett faj folytatta menetelését a pokoli állapot felé. Még az olyan nagy szellemek , mint A. Einstein, C Sagan, A. Sweitzer, vagy Teréz Anya sem tudtak ezen lényegesen változtatni, az ő tevékenységük is kevés volt a romlás megfékezéséhez.
Ismerkedés
A társadalom irányítását fokozatosan a hataloméhesek vették át, a zöm pedig a táplálkozási és szaporodási ösztöneinek rendelt alá mindent. Néhány elvetemült, túlélésért harcoló optimista megpróbált kapcsolatba lépni a távoli galaxisban élő társaival, de már túl késő lett, az önzésben és káoszban megsemmisültek az ehhez szükséges eszközeik, de majdnem megsemmisültek ők maguk is. Pedig néhányszor nagyon közel voltak hozzá. A Jó és a Rossz küzdelme még nem dőlt el, vannak, akik azt remélik, hogy itt is lehet egyszer még Paradicsom, csak azt nem lehet tudni, hogy a mérleg nyelvét mi, vagy ki fogja kibillenteni és melyik irányba. Lehet, hogy nekünk, embereknek kéne, de az is lehet, hogy mi vagyunk a Világegyetem egyetlen ÉRTELMETLEN lényei és ezért nem a Jó irányba.
Azért nem tudunk még belépni a Galaktikus Klubba, mert nem vagyunk elég fejlettek? Vagy azért nem vagyunk elég fejlettek, mert még nem léptünk be?
Kedves Földönkívüliek!
Köszönjük, hogy meglátogattatok minket és az a kérésünk, segítsetek nekünk, jöjjön egy új nemzetség, mi önkritikusan átadjuk nekik (nektek?) a helyet. Köszönjük azt is, hogy más-más formában ugyan, ma még rejtélyesnek tűnő számos nyomot hagytatok itt emlékeztetőül, de tudjuk, mindnek ugyanaz az üzenete: VISSZAJÖVÜNK!
-x-
Indulás.
Hol vannak a fecskék
eltűntek a rigók is
a növényeket a szövőlepke rágja
a paradicsomot és az epret meg a meztelen csigák
a békák nem kuruttyolnak
egykor még szúnyogok is voltak
az égen a repülők kondenzcsíkjai is eltűntek
az emberek...
globális...
globálisan el van b...va minden
büszke vagyok az emberiségre.
De nicsak, mit látok! Hőlégballon, szitakötő és sárkányrepülő repül a fejem felett.
Talán mégis.
-x-
Perspektíva.
-x-
Orvos: - Panasza van?
Beteg: - Igen! Kevés a nyugdijam, és megcsal a feleségem. Ezután az orvos felállította a diagnózist: a bácsinak a csarnokviz valószínűleg nem a szemében, hanem az agyában van.
-x-
Végérvényesen bebizonyosodott, hogy megöregedtem. Eddig csak a tisztán felvett ingeimet ettem le az első alkalommal, most meg már a tisztán felvett vasalt nadrágomat is rögtön lehugyozom. Azt a tanácsot kaptam, hogy üljek rá, úgy nem fogom. De kérdem én, akkor minek van maradék férfiasságom egyetlen jelképe, a slicc?
-x-
Halottak napja közeledvén, a temetőben járva megoldást találtam az örök életre! Számos siron ez a felirat olvasható: "Emléked örökké él", vagy: "Örökké emlékezni fogunk rád". Szeretném tudni, kik ezek az örökké emlékező emberek, hátha elárulnák a titkukat.
Üdv: ANI
