Évtizedek óta gyűjtöm a szuveníreket. Amerre jártam a világban, mindenhonnan hoztam magammal egyet-egyet. Főleg a baseball-sapkákat és a hűtőmágneseket gyűjtöttem, azok is szép emlékek voltak és nem is kerültek olyan sokba. A végén tele lett velük a szekrény és a hűtő ajtaja is. A múltkor számba vettem őket és gyönyörködtem is egy sort bennük.
Volt köztük Eiffel-tornyos, Szabadság-szobros, Big-Ben-es, Pisai ferde tornyos és még számos más nevezetesség. Aztán ahogy forgattam őket, megnéztem a hátulsó részüket is és döbbenten láttam, hogy kivétel nélkül mindegyikre az volt ráírva: Made in Kína. Még a magyar "Siófok" feliratú hűtőmágnesre is. Miután felocsúdtam, úgy döntöttem, hogy ezentúl már nem megyek más országba, csak Kínába.
Ott a világ minden - még hiányzó - hűtőmágnesét és baseball-sapkáját megvásárolhatom és nem kell drága világkörüli utakra pazarolnom a pénzemet.
-x-
Hiába volt mobiltelefonja, nem tudott vele telefonálni, mert nem volt pénze feltöltőkártyát venni. Csak hívni lehetett őt, már, ha az akku nem volt lemerülve, pedig gyakran hívták őt, mert szorgalmas ember volt és ráadásul minőségi munkát is végzett. A megkeresett pénzt nagyrészt odaadta a gyerekeinek, mert azok is rá voltak szorulva, azt gondolta, hogy talán jobban, mint ő.
Egyszer aztán napokon keresztül nem vette fel a telefont. Mint később kiderült, azért, mert már nem élt. Az utolsó nyugdíját még megkapta, de már a gyereke vette át.
De, hogy felvehesse, előbb megölte őt.
-x-
Vendégségben voltam egy barátomnál. Jókat beszélgettünk, aztán egyszer csak megszólalt a mobilja. - Bocs, ezt fel kell vennem - mondta. A beszélgetésbe önkéntelenül is belehallgattam és a következő párbeszéd fültanúja voltam:
- ...- Értem!
- ...- Igen!
- ...- Jó!
- ...- Rendben! Hát persze!
-...- Tudom!
- ...- Ó, hogyne!
- ...- Természetesen!
Mindezt egy fél órába egyenletesen elosztva. Na ki volt a vonal túlsó végén?
Hát persze, természetesen, ó hogyne, ...a felesége, aki viszont szentül meg volt győződve, hogy milyen jól elbeszélgettek
-x-
Egy barátom a második feleségének a harmadik férje. Beszélgetünk házastársi viszonyokról, hűségről, miegymásról.
- Tudod - mondja, nem tehetek szemrehányást neki a múltban történtekért. A művészvilágban sok minden megesik, elkönyveltem, hogy én vagyok a jelenlegi, harmadik férje és tudomásul vettem azt a néhány kalandot, aminek történetét nagylelkűen megosztotta velem. Napirendre tértem felettük, de azért néha gondolkodóba esek az újabb adalékok felszínre kerülésénél - mondja. Például tv-nézés közben, amikor felkiált: - Nézd, ez a F.(neves művész) a barátom volt. Tudod, milyen aranyos ember?
- Nicsak ez a T. hogy megöregedett! Még sosem láttam nyakkendőben.
- Ezt a zenészt mindig ki kellett józanítani a fellépés előtt.
- Ilyenkor mindig nyeltem egyet, nem szóltam semmit. Arra gondoltam, milyen boldog vagyok mellette, örülök, hogy nekem jut a megtiszteltetés, hogy most én szerethetem.
- A kaput az tette be,- mondja,- amikor az együttesekre került sor.
-x-
Ez még nem egy robot, csak egy sima autólámpa...
-x-
Nagyon boldog vagyok! Csak úgy követik egymást a nevezetes események. Tegnap az idősek világnapja volt, ma meg az állatoké.
-x-
Kezdetben vala... a Kőkorszak meg az Őskorszak, majd később jött az Atomkorszak, aminek egyenes következménye lett a Hamukorszak.
Aztán Kr. után úgy 2500 körül, amikor már az útmenti feszületek is csak fémből voltak, a robotok elhatározták, hogy utána néznek múltjuknak. Honnan, s mikor jöttek, netán evolúció folytán keletkeztek? A robot-tudósok társasága megosztott volt a kérdésben, ezért ásatásokba kezdtek, remélve, hogy válasz kapnak dilemmájukra.
A feltárások során eleinte semmi különöset nem találtak, csak a szokásos rozsdás vasdarabokat, vasakat, amikből annak idején az elődeik is össze lettek rakva. De ahogy mind mélyebbre ástak, a vas már egyre kevesebb lett, a felszínre került maradványok egyre inkább biológiai eredetre (csontok) utaltak. Még mélyebben, a csontok mellett már alig volt fém, amikről aztán kiderült, hogy zömmel csípőprotézisek. A még régebbi leletek ilyen alkatrészeket sem tartalmaztak, csupán néhány fogprotézis jelezte az evolúció kezdetét. A vitában tehát mindkét félnek igaza lett, el is nevezték magukat bio-fém evolucionistának,( bár az ásatások nem izraeli területen voltak).
Az eredményeket összegezve a robotok Legfőbb Tudós Társasága megállapította, hogy nagy szerencséjük volt. A Föld légköre ugyanis a környezetszennyezés következtében már 300 évvel azelőtt eltűnt, de miután nekik nem volt szükségük oxigénre, ők túlélték.
-x-
Emlékezés
Vicc- Air.
Lisszabon-Budapest, régi fapados légijárat, éjszaka. Felszállás után a pilóta: - Üdvözlöm önöket az X-air 354-es járatának fedélzetén a Lisszabon-Prága útvonalon, majd rövid szünet után: - Helyesbítek, ez nem a 354-es , hanem a 453-as járat. Újabb szünet következett és újabb helyesbítés: - Ez valóban a 453-as járat, de nem Lisszabon-Prága, hanem Lisszabon-Budapest útvonalon. Itt a kapitány beszél, érezzék jól magukat, jó repülést és leszállást kívánok! Ekkor már mi is ezt kívántuk, de jó háromnegyed óra múlva, ismét a kapitány: - Kedves utasaink! Ha jobbra néznek, akkor Genf fényeit látják, és a gépet jó erősen jobbra döntötte, hogy mindenki jól lássa. Majd kisvártatva: - Ha balra néznek, akkor pedig Lausanne város fényeit, és a gép most nagy örömünkre balra dőlt. Ez több alkalommal ismétlődött, egészen a Balatonig, majd a kapitány a pilótafülke előtt állva elfogyasztott whisky után magabiztosan letette a gépet. Ilyen barátságos légkörben repülőn még soha nem izgultam ennyire.
-x-
Ez neked festmény? Ez egy krix-krax!
-x-
Az orvos elrontotta az új műfogsoromat. Akárhogy próbálom betenni, nem passzol sehogy sem. Éjjel majdnem lenyelem, nappal meg majdnem kihányom. Enni is csak úgy tudok, ha kiveszem, akkor meg csak szívószállal, ráadásul jó sokba is került. Most mi a fenét tegyek, teljesen tanácstalan vagyok. Azt hiszem, az lenne a leghelyesebb, ha megint kivenném és visszavinném az orvosnak. Letenném az asztalára és azt mondanám neki: - Kapja be!
-x-
Üdv, ANI
