Vén Trotli

Vén Trotli

Diktátor vagyok.

2016. szeptember 11. - Gépon Tibor

A szöveghez most ismét képek is járnak. Tökéletes összhangban is lehetnének, de ez most nem sikerült...

                                                                              -x-

Így nézne ki egy földreszállt angyal?

 

p1080929.JPG

                                                                         -x-

Apró örömök...

Meteorológiai jelentés idősebb házastársaknak:

Esti híradóban: - Az előttünk álló éjszaka nem várható rendkívüli esemény!

Reggeli hírekben: - Az éjszaka folyamán tényleg semmilyen említésre méltó esemény nem történt!

                                                                            -x-

Ezek a fiatalok állandóan veszekednek, pedig nem is mostanában házasodtak össze. Ha meg táncolni látom őket, akkor mégis tökéletes az összhang közöttük. Lehet, hogy állandóan táncolniuk kellene?

                                                                             -x-

- Miért piszkálod az orrodat?

- Tudományos kutatómunkát végzek.

- ?

- Olvasom, hogy a tudósok az orrváladékban egy eddig ismeretlen antibiotikumot fedeztek fel, azt keresem.

                                                                             -x- 

Kihallgattam két villanydrót beszélgetését.

- Mióta felsővezető lettem, állandó feszültség van bennem.

- Nem értem, és nem akarok kötözködni, de neked könnyű dolgod van, hiszen drótkötélből vannak az idegeid.

                                                                             -x-

Szép kilátás, felső vezetőkkel

p1080871.JPG

                                                                             -x-

 Magyar gabonakörök. 

003.JPG

                                                                           -x-          

A délibáb is ilyenkor látható leginkább, de nem csak a teraszon.

                                                                  p1080918.JPG-

                                                                     -x- 

- Mi a foglalkozásod?

- Befektető vagyok.

- Mit fektetsz be?

- Szép lányokat.

                                                                             -x-

Ha én a kegyetlen diktátor egyik magas rangú, bennfentes tábornoka lennék, akkor sokkal jobb dolgom lenne, mint a nyomorgó, és elbutított, fanatizált tömegnek. Néha még azt is megengedhetném magamnak, hogy rántott húst egyek és igyak rá egy üveg bort. Persze gyakran kéne nekem is kegyetlen döntéseket hoznom, de ez ugye hozzátartozik a felelősségteljes munkámhoz, amolyan szakmai ártalom. Evés, ivás közben sem lehetek azonban nyugodt, mert bármikor értem jöhet az elhárítás és szó nélkül, akár mondvacsinált ürüggyel is, elvihetnének és eltüntethetnének, ami valószínűleg azt jelentené, hogy titokban, vagy netán nyilvánosan, kivégeznének. Ezért állandóan magamnál kéne hordanom egy pisztolyt, hogy ilyen esetben megvédhessem magam. Csak az a baj, hogy ezek általában akkor jönnek, amikor az ember nem számít rá és nem volna időm a védekezésre. Ezért a biztonság kedvéért megbíznám leghűségesebb testőrömet, hogy ilyen esetben ő védjen meg, így biztosíthatnám a nyugalmamat.

Aztán egy szép rántotthúsos délután bekövetkezhetne, amitől mindig féltem. Agyonlőnének. Az ítéletet (felsőbb utasításra) leghűségesebb testőröm hajtaná végre. Az sem vigasztalna, ha utána a konspirációs előírások szerint  őt is megölnék.

                                                                             -x-

p1080860.JPG

Ez jutott eszembe, amikor  néztem a koreai családegyesítésről szóló drámai tudósítást és azt is olvasom, hogy sok család csak 60 év elteltével tudott találkozni, - északiak a déliekkel - és valóban szomorú, hogy a politika és a háborúk ilyen helyzeteket teremtenek, de aztán az is eszembe jut, hogy Magyarországon 1945, meg 1956 után is hasonló helyzet alakult ki, hiszen anyám sem láthatta a húgát évtizedeken keresztül, mikor a háború után Amerikába vándorolt, apám bátyja is Belgiumba emigrált a forradalmat követően és ők is csak 25 év múlva tudtak újból találkozni, de ugyanez több százezer magyar családnál is megtörtént, aki '56 után "disszidált", attól az itthagyott vagyonát is elkobozták, nagyanyáim se látták soha többé elmenekült gyerekeiket, csak sóvárogtak utánuk, hazajönni senki nem mert, mert biztos börtön és meghurcoltatás várt volna rájuk, maradt tehát csak a levelezés, a csomagokat mind felbontották, a jobb holmikat mind kilopták belőlük, a leveleket is felbontották és primitív módon visszazárták, de ezekből tudtuk meg, hogy mit tartalmazott eredetileg a csomag és mit loptak ki belőlük, a nagynénikém pedig már úszómedencés házban lakott Texasban, miközben mi még hármas társbérletben, körfolyosós luxusapartmanban élveztük a felsőbbrendű szocializmus áldásait és megvetettük az embereket kizsákmányoló kapitalizmust, mindezt persze önként, nagy lelkesedéssel.

Sajnálom a koreaiakat, de nem felejtem el azt sem, ami velünk, magyarokkal történt.

                                                                                     -x-

p1080927.JPG

Ez volt a Hattyú utca, rálátással a Csalogány utcára. Szép volt, méghozzá 1968 - ban.

                                                                                   -x-

Üdv, ANI

A bejegyzés trackback címe:

https://ventrotli.blog.hu/api/trackback/id/tr529910390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása