Reggeli. A kenyér magyar, a paradicsom olasz, a paprika kaliforniai. Az eper spanyol, a só tengeri vagy parajdi, a sajt francia, a tea indiai, a tej szlovák, a kávé brazil és a babsaláta szerb.

A porcelán étkészlet, amiből eszem, kínai, a narancslé osztrák, a csoki svájci, a bor pedig chilei. A papucsom vietnami, a cipőm román, az alsógatyám indonéz. Ezeket mind egy angol üzletláncnál vásároltam és német autóval vittem haza, amibe orosz üzemanyagot tankoltam.

Most már nem kell elutaznom sehova, itthon is külföldön érezhetem magam.

Amíg mindezt egy hong-kong-i golyóstollal leírtam, majd' egy deci jó magyar szilvapálinkát megittam.

                                                                            -x-

- Drágám! Régen nem voltunk sehol, olyan mehetnékem van.

- Nekem most nincs kedvem, meg itthon is van elég dolgom, de ha nagyon el akarsz menni, akkor rendben, kiadom az utadat. És amerre látsz...

                                                                             -x-

Kerékpárt akartam vásárolni. Több címet is felkerestem, de nem találtam álmaim biciklijét, ezért tovább keresgéltem. Egy forgalmas helyen rengeteg volt kiállítva, de érdekes módon kint az utcán.

Megálltam és elkezdtem nézegetni a felhozatalt. A zömük mind használt volt, némelyik eléggé lepukkadt állapotban, de láttam néhány vonzó példányt is. Ami még furi volt, hogy mindegyik le volt lakatolva a kerékpártárolóhoz, volt, amelyik a villanypóznához vagy útjelző karóhoz és érdekes módon egyiken sem volt feltüntetve az ár. Egyet azért kinéztem magamnak, gondoltam bemegyek az üzletbe és megkérdezem, mennyibe kerül.

Felnéztem a bejárati ajtó fölé, ahova ez volt írva: Söröző.

                                                                             -x-

- Miért nem szólsz hozzám régóta, drágám? -...- Valami bajod van? Haragszol rám? - Nagyon! - Mégis miért? Valami rossz fát tettem a tűzre? - Igen, és szégyelld magad! - Ugyan mi rosszat tettem? - Nem is emlékszel? Tegnap a hajókiránduláson...- Mi történt a hajókiránduláson? - Hát nem is tudod, miket csináltál? - Biztos valami szörnyűt, ha ennyire mérges vagy rám, de mentségemre szolgáljon, hogy sok mindenre nem emlékszem.- Mentség? Hát erre nincs mentség akkor sem, ha nem emlékszel.- Arra emlékszem, hogy a kollégáimmal jól éreztük magunkat és persze a hajó bárjában jókat is ittunk.- Ezt nevezed jókat ivásnak? A beosztottaid egymással versengve fizették neked a különféle italokat, te meg élvezted, hogy a főnök milyen népszerű.

- Igen erre még emlékszem, de aztán valószínűleg elszakadt a film...- Hát elszakadt, de azért nem annyira, hogy a kollégád feleségével ne tudtál volna hetyegni.- Nincs abban semmi rossz, ha netán egy kicsit udvaroltam...- Niiincs? Te azt udvarlásnak nevezed, hogy mindenki szeme láttára a nyakát csókolgattad?

- Úristen, tényleg? Hát ez elég kellemetlen, ebből még baj lesz. A Feri egy fejjel magasabb nálam és jóval erősebb is, lehet, hogy sürgősen bocsánatot kéne kérnem tőle. Reggel ez lesz az első dolgom.- Igen? - És tőlem ki fog bocsánatot kérni? - Tényleg, erre nincs mentség, ne haragudj rám drágám!

Másnap behívta Ferit az irodába.- Szevasz Ferikém, csukd be az ajtót, hogy vagy, minden rendben? - Hát nem egészen! - Igen, tudom, ocsmányul viselkedtem, elnézést kérek tőled és a kedves feleségedtől is. Tudod, a kelleténél többet ittam és egy kicsit elvetettem a sulykot.- Mi van? Miről beszélsz? - Hát tudod, udvaroltam egy kicsit Izabellának, de nincs semmi komoly! - Udvaroltál? - Igen, de azt is mondták, hogy állítólag csókolgattam a nyakát, de én nem is emlékszem, úgyhogy nagyon sajnálom, tudod, hogy nem szokásom a kollégáim feleségeinek a nyakát csókolgatni.

- Ugyan kérlek, felejtsd el, nincs semmi baj, én nem láttam semmit, és én is igencsak jó hangulatban voltam, ráadásul sokáig a te feleségeddel beszélgettem. - Akkor mire mondtad azt, hogy nincs egészen minden rendben? - Hát mert még mindig fáj a fejem. - Tudod mit, akkor gyere át a presszóba és igyunk egy sört az ijedtségre, talán a fejfájásod is elmúlik!

Átmentek és megitták az áldomást. A barátság most már rendben volt.

Csak a feleségét kellene valahogy kiengesztelnie.

                                                                               -x-

Örömmel hozom barátainak és szeretőinek szíves tudomására, hogy szeretett férjem, a türelemmel viselt hosszantartó, súlyos betegsége után, f. hó 15-én, életének 70. évében... meggyógyult.

Üdvözlő üzeneteket e-mailben kérem címünkre eljuttatni.

                                                                                -x-

Gyerekkoromban a szüleim gondoskodtak rólam.

Aztán én gondoskodtam a nagyszüleimről.

Később én gondoskodtam a szüleimről is.

Utána én gondoskodtam a gyerekeimről.

Ezt a korszakot az unokáimról való gondoskodás követte, majd ismét a gyerekeim következtek, mert munkanélküliek, elváltak, stb. lettek.

Most meg már lassan én következnék, de nincs aki gondoskodjon rólam, így én gondoskodom magamról. (És akkor a kutyáimról még nem is beszéltem).

                                                                               -x-

Hormonkezelés után, a virtuális férfilét második hónapjában:

- Papa, milyen érdekes, neked van hajad? És a cicid is nagyobb lett, talán már nem is nagypapa vagy, hanem nagymama! És mitől olyan nagy a hasad? Talán bekaptad a másik nagymamát?

- Tudod, abbahagytam a dohányzást, és attól.

- Nemiiis, megmondjam, hogy mitőőől? Mert túúúl sok Balaton-szeletet eszel!

                                                                                 -x-