-Már nagyon vártuk, G. bácsi! Most meghallgatom sztetoszkóppal.
-Mit mondjak?
-Semmit, csak sóhajtson!
-"Hordó mellkas, kidomborodó has"( Milyen finoman fogalmaz a doktornő! Majd szólok a nejemnek, hogy lehet ezt így is mondani.)
A prosztata műtéthez hozzon magával vért -A,RhNeg-, antibiotikumot, és véralvadásgátló injekciót!
Szoba és ágy száma: 3/3, panorámás kilátással, előtérben a hullaházzal, a berendezés pedig az ötven évvel ezelőtti csúcstechnikát képviseli.
-Cső! Üdvözöltek az urológus szobatársak, mindegyikükből egy vagy több cső vezetett ugyanis ki. Volt itt többféle is: hólyagcső, húgycső, gégecső, vesecső, lép-cső és górcső. Aztán nemsokára én is csöves lettem, elég furcsa érzés volt így csapra verve lenni.
Műtét előtt lefolyótisztítót öntöttek belém és amikor működésbe lépett, úgy éreztem magam, mint az F-1-es versenyzők a pezsgős eredményhírdetésnél.
Tolnak a műtőbe. Utolsó fohász: Uram, segíts meg és bocsásd meg az összes bűnömet! Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez teljesen lehetetlen, de tudom, hogy Te csodákra is képes vagy! Az érzéstelenítés gerinctől lefelé olyan volt, mint amikor az Unicum a lábamba ereszkedik, a műtőasztalig sem tudtam elmenni, a műtősfiúnak úgy kellett feltenni rá. Infúzió, transzfúzió, atommagfúzió bekötve, kezdődhet a menet!
Másfél óra múlva, egykor büszke váram romokban hevert, annyira, hogy arra már valószínűleg a turisták sem lesznek kíváncsiak. Halmozottan hátrányos helyzetű répával az ember nem lehet az a kimondott, régi (s)permahajder. Azért talán megmaradnak az időskori örömök és -fogamzásgátlás: a hasonélvezet.
Visszavittek a kórterembe, ahol "cső" helyett most a "csöpp" köszöntés jött divatba, de nem nagyon bántam, mert egy előnye mégis volt a dolognak: ismét pisis kisfiúnak érezhettem magam.
Eleinte kannásbornak gondoltam, de aztán kiderült, hogy amivel a folyosón sétálgatnak a betegek, az egy oldalzacskó. Itt, az ágy szélén pedig, most már nem egy kan-ül.
-Mit szeretne ebédelni holnap?
-Rántotthúst, petrezselymes krumplival, uborkasalátával, előtte egy pohár...
-Csak azért kérdezem, mert kétféle menü van: az egyik cukorbetegeknek, a másik köménymagos leves, meg nudli. A vacsora májkonzerv és joghurt, felváltva.(Ennek a svédasztalnak otthon biztos válás lenne a vége.) Így nem maradt más, mint az irodalmi (könyv), és a zenei (MP3) táplálék. Zenehallgatás közben még az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne az egyik nővérkével táncolni egyet, de aztán ezt elvetettem, mert ebben az oldaltáskám jelentősen akadályozott volna.(Egyébként képzeletben mindig is nagyon jól tudtam táncolni).
-Nővérke! A lázmérőt hova kell dugni? Tudja, tapasztalatlan vagyok, ugyanis ez az első eset, hogy a prosztatámat kivették.
-A hónaljába. Mi egyébként egy nagyon jó nővér-csapat vagyunk, ugye? Hozzánk rendszeresen visszajárnak ám a betegek! Tényleg, ha belegondolok, ennyi fiatal nő, ilyen profi módon, még soha nem matatott a lábam között. De régen valahogy ezt nem így képzeltem.
Élményeimet pár nappal később a katéter-kiszedés koronázta meg.
-Sóhajtson egy nagyot! - mondta a főnővér, amiből sajnos csak egy halálhörgésre futotta. Olyan érzés volt, mintha az egyik golyómat a húgycsövömön meg a péniszemen keresztül húzták volna ki.
A műtét után minden fizikai munkától, a kerékpározástól és a szextől is eltiltottak,(még ennél is jobban?) de szerencsére a krumplihámozás továbbra is megengedett maradt. Valószínűleg nem fogok már hegyeket sem meghódítani, legfeljebb az Altáj jöhet még szóba. Hólyagom tisztulása érdekében viszont állandóan sok vizet kell innom, annyit, hogy már víziszonyom van.
A nővérke, aki olvasta a beharangozó blogomat, búcsúzóul odasúgta a folyosón:
-Akkor most már megírhatja, hogy mi történt a f@xával!
Az utókezelés sima ügy volt. A tökönszúrás után jött a hasbaszúrás még tíz napon keresztül,(alvadásgátló injekció, otthon, magamnak.)
A történteket legjobban hat éves unokám összegezte:
- "Képzeljétek! A papa hasából lézerkarddal kivágtak egy gombócot!"
Szóval Kedves Gyermekeim! Most aztán hajtsatok rá a további utódok nemzésére, mert én kiszálltam a buliból!
-x-