• Halló, központ, kezit csókolom, Benkei úrral szeretnék beszélni.
• Jó napot, melyik osztályon dolgozik?
• Nem tudom, ő ezt a számot adta meg.
• Megnézem, tessék várni … igen, sajnos nem tudom kapcsolni, mert foglalt a vonala.
• Nem baj, ha lehet várnék rá.
• Várhat nyugodtan, de Benkei úr elég sokáig szokott beszélni,
• Tudok róla, maga is ismeri?
• Hát hogyne, de nem akarom ezzel bántani, nyilván sok fontos elintéznivalója van…
• Akkor, ha nem tévedek, ön a titkárnője, elég kellemes hangja van…
• Köszönöm, mi tagadás valóban az vagyok.
• Még az is lehet, hogy szőke haja van?
• Nem találta el, vörös.
• Ó! Az a kedvencem, most már remélem hamarosan személyesen is megismerhetem…
• Nincs kizárva, hiszen ha Benkei úrhoz jön, akkor csak rajtam keresztül juthat be hozzá. De meg kell magának mondanom, ő nagyon elfoglalt ember, nem lesz könnyű dolga.
• Akkor lehet, hogy sokat kéne várnom, hogy láthassam, nem hagyhatnánk ki elsőre a főnökét?
• Mire gondol?
• Egy előrehozott találkozásra, ahol személyesen tudnám magával egyeztetni a Benkei úrral való találkozás időpontját. Megfelelne önnek, mondjuk holnap este a Budai Várban a Fehérgalamb étterem?
• Egy kicsit gyorsnak tűnik, de szeretem a rámenős férfiakat, úgyhogy rendben, hány órakor?
• Találkozó után néhány nappal összefutottunk Jánossal.
• Gratulálok öregem, irigyellek, milyen bomba titkárnőd van! Ugye nem haragszol, ha egy kicsit flörtölök vele?
• Nem vagyok irigy, de elárulhatom, hogy Gizi a barátnőm.
• ???
• Tudod a telefonszám az én lakásom száma volt, és a készülékemhez két telefonkagyló van csatlakoztatva. Amikor hívtál és hetyerésztetek, akkor a nő mellettem feküdt az ágyban… és én hülyére röhögtem magam!

- GT -

Egy idős barátunk elhatározza, hogy megpróbál végre örömöt szerezni a feleségének. Miután már egy éve nem volt erekciója, vett egy adag Viagra tablettát. Nagy várakozással vitte haza, de használat előtt gondosan elolvasta az útmutatót, amiben benne voltak a mellékhatásokra figyelmeztető felsorolások is.

Szédülés, hányinger, magas vérnyomás, levertség, eszméletvesztés stb.

• Egy életem, egy halálom, mégis megpróbálom, hátha eredményes lesz . – mondta.
• Na és mi történt, mesélj, hatott az anyag, sikerült örömöt szerezni?
• Hát megmondom őszintén, sajnos kizárólag a mellékhatások érvényesültek.

- GT -

Boldogan és nyugodtan sétáltak egymást átölelve. Örültek a ritka együttléteknek, nem gondolták, hogy a férj figyeli az asszony minden lépését. A hosszú séta végén rátette a fiú vállára a kezét.

• Te mit keresel it, mit akarsz a feleségemtől? Azt akarod, hogy megöljelek?
• Nem akarom, de nyugodj meg, gyújtsunk rá és beszéljük meg.

A férj akarata ellenére zavarában elfogadta a cigit. Ettől mindhárman egy kicsit megnyugodtak.

• Gyere, üljünk be egy presszóba, ott mindent tisztázhatunk.

Beültek a presszóba és hosszas vita után, de békésen megállapodtak, kié legyen az asszony.

Nagy üres bőrönddel ment a lányrabláshoz. A férj egy tagbaszakadt barátjával fogadta őt. A vitrinben egy hosszú pengéjű tőr villant meg. Az ajtó bezárult, nem tudott elmenekülni. Valahogy az asszony mégis kinyitotta. Az üres bőrönddel ment haza.

Egy év múlva mégis újra találkoztak. A fiú háta nagyon össze lett karmolva. Az asszonynak szép és erős körmei voltak. Még ritkábban találkoztak, akkor is mint mindig, csak titokban, az együttlét rövid óráiban próbálták behozni az elmulasztott alkalmakat.

Szép volt a búcsúzás az esküvő előtt. Mindketten tudták, hogy nem egymással fogják leélni az életüket. Az eljegyzés előtti estén a fiú nem mert levetkőzni, félt, hogy a körömnyomok elárulják őt.

Utána már soha nem találkoztak.

- GT -

Az asszony megcsalta a férjét. A férj tudomást szerzett róla, de nem csinált nagy ügyet belőle, a család békéje lebegett a szeme előtt.

A csábító megtudta, hogy a férj tudja, ezért egy idő után lelkiismeret furdalása volt.

Egy alkalommal együtt voltak mindhárman egy esküvői mulatságon, ahol a két férfi jól beivott, de szerencsére jó természetük volt, így nem foglalkoztak egymással.

Hajnalban a társaság egy része együtt ment a vasútállomásra, hogy hazamenjenek. A férj valahogy önkéntelenül is szemmel tartotta riválisát, miközben a peronon az asszony mellett várt.

Egy idő után szem elől tévesztette és rosszat sejtve elkezdte keresni. A peron legvégén a sínek árkában egy alakot látott. Odament és megkérdezte emberét, mit keres ott.

• Megölöm magam. – mondta.
• Miért? –Jött a válasz.

      Nem találok mentséget magamnak, szeretem a feleségedet, de nem akarom tönkretenni a családotokat, így hát ezt a megoldást választom.

-     Gyere ki a sínek közül, mindjárt jön a vonat!

-     Nem! Itt akarok maradni!

A távolban látszottak már a mozdony fényei.

A férj lemászott a sínekhez, nem gondolkozott sokat, csak azt tudta, hogy egy embert meg kell mentenie.

Szépen kérte ismét, hogy álljon fel és jöjjön ki. Közben a fények egyre közeledtek, nem sok idő maradt a választásra.

 A férj nem volt egy verekedős fajta, de most már úgy érezte nincs más megoldás, meg kell tennie.

Ahogy csak bírta, ököllel állon vágta a férfit, aki összeesett a síneken.

Aztán minden erejét összeszedve kiemelte őt a peronra és maga is kimászott utána, ahova ebben a pillanatban befutott a vonat…

Fél év múlva a megmentett ember becsöngetett a család lakásába. A férj nyitott ajtót.

-     Mit keresel itt?

-     Szeretném megköszönni az életemet és bocsánatot kérni tőled! A férj beengedte őt és megkínálta egy itallal.

Jól elbeszélgettek. Az asszony nem volt otthon.

- GT -

Elkísértem feleségemet cipőt vásárolni. Középbarna körömcipő volt az elképzelés. Az üzleteket járva egyre szomorúbban konstatáltuk, hogy nincs-barna-cipő.

Úgy éreztem, hogy egy ilyen kudarc nem kezdhet ki rajtunk, hiszen én mindenben igyekeztem a nejem kedvében járni.

Több hónapon keresztül bárhol jártam, benéztem minden cipőboltba és egy idő után eszelősen, barna 39-es körömcipő után érdeklődtem.

Sokáig nem volt barna 39-es körömcipő, mígnem úgy 5 hónap után megláttam egyet.

Hazarohantam, örömmel újságoltam, hogy végre találtam!

-     Mit találtál drágám?

-     Hát barna 39-es körömcipőt! Ugye, most boldog vagy?

-     Barna körömcipőt? Nem akarok barna körömcipőt venni, nincs is mihez felvennem.

- GT -

Szeretem a szép festményeket, amíg dolgoztam, néha megengedhettem magamnak, hogy néhányat megvegyek.

Ezek a vásárlások kivétel nélkül kemény alkut követően jöttek létre, amiket kötelező jó mulatságnak tekintettem és általában (számomra) eredményesek is voltak.

Nyugdíjasként gondolni sem lehet már ilyen hívságokra, de a napokban nem tudtam ellenállni a kísértésnek, amikor a közelben felfedeztem egy új képkereskedést.

Benézek ide, mondtam a nejemnek, te csak intézd a dolgaidat. Válsz helyett csak a szikrázó szemeit láttam.

A sok giccs láttán már majdnem ki is fordultam az üzletből, amikor véletlenül megpillantottam álmaim festményét, amire rutinszerűen azonnal alkudni kezdtem. Úgy elfogott a régi múltat idéző alkuláz, hogy teljesen elfelejtettem, hogy hiába ad a kedves és készséges eladónő 10, 20 vagy 30% engedményt, én akkor sem tudom a nyugdíjamból megvenni a képet.

Aztán egyszer csak azon veszem észre magam, hogy már közel 50 % volt az árengedmény, ami megütötte egykori alku-rekordom mértékét.

Képzeletben már a nappalim falán láttam lógni legújabb szerzeményemet, amikor betoppant a nejem, akinek azonnal eldicsekedtem alkubeli sikeremmel és megmutattam neki a csodás festményt.

Ő azonban érzéketlenül csak ennyit mondott:

-     Nem-veszünk-festményt!

Sajnos vele már nem tudtam alkudni.

- GT -

• Drágám, egy igazi meglepetést tartogatok Neked! Képzeld, vettem magamnak egy gyönyörű új nercbundát!
• Jaj, de jó, örülök neki. De mi ebben a meglepetés?
• Az, hogy még nincs kifizetve.