Ez itt a második, javított és tökéletesített kiadás!

Miután az elsőből alig fél év alatt már elkapkodtak 24 példányt, idejét éreztem, hogy nekilássak a következő, bővített változat megírásához. Hátha ezzel még nagyobb sikerem lesz. Újabban egyébként is minden hülye könyvet ír, miért ne próbálkozzam meg én is – gondoltam.

Híres író akartam lenni mindig, de őszintén szólva ez nem sikerült eddig, pedig nagyon igyekeztem. A kézirataimat rendre leadtam a kiadóhoz tördelésre, én meg a kezemet tördeltem, hogy vajon mi lesz ebből az egészből. De aztán visszaküldték azzal, hogy majd máskor, most nem fér bele a koncepcióba, de azért próbálkozzak nyugodtan.

Pedig korábban felajánlották, hogy bármit, még az orvosi leleteimet is kiadják, de erről azért úgy éreztem, hogy nem tudná a mondanivalómat valósághűen kifejezni.

Nem keseredtem el, tovább írogattam és rövidke írásaimat több helyre is leadtam reménykedve, hogy egyszer valakinek megtetszik.

Egyszer valakinek tényleg megtetszett, mert az egyik hetilapban örömmel láttam viszont az egyiket. Na, hát mégiscsak jó lehet ez az írás, ha leközölték, nemde? Az volt csupán a baj, hogy szerzőnek nem az én nevem volt feltüntetve. Még szerény honoráriumot is kaptam, de úgy éreztem, hogy a nyilvánvaló félreértést tisztázni kéne. Hogy lesz belőlem híres író, ha a nevem nem jelenik meg az írásaim alatt?

Hívogattam néhány illetékest, akik nem tudtak válaszolni, de a végén felhívott maga a szerző.

• Ugye nem haragszol drága kollégám, tudod megtetszett az írásod, de nevesincs írónak nem szokták az írásait megjelentetni, én meg már bedolgoztam itt magam. Úgyhogy, ha nem haragszol, akkor ezt a megoldást találtam, mondták is, hogy ilyen szellemes írásom már rég nem volt. Te is megkaptad a gázsit, állapodjunk hát meg, küldd be továbbra is az anyagaidat és én gondoskodom a megjelenésükről, te is büszke lehetsz, hogy rendszeresen publikálsz nemde? Ígérem, az összeget megduplázom, ha mindig ilye jókat írsz, úgyhogy ne keseredj el én fogom nyújtani neked a biztonságot, na?

Elgondolkoztam. Lehet, hogy bele kéne menni ebbe a megoldásba, ez úgy látszik működni fog. Elfogadtam. Tényleg rendszeresen megjelennek az írásaim, és szerényen ugyan, de meg is tudnék élni belőle.

Később kiderült, hogy az eladott lapszámok örvendetesen emelkedni kezdtek, a jónevű író egyre népszerűbb lett és a gázsim is megkétszereződött.

Aztán az összegyűjtött írások könyvben is megjelentek, mit mondjak, igazi bestseller lett. A könyvbemutatókon meghívott vendégként rendszeresen részt vettem én is, jó volt látni a népszerű szerzőt a dicsőségben lubickolni. Írásai(ma)t  lefordították tizenkét nyelvre, húsz országban kiadták, összesen nyolc millió példányban, a belőle készült forgatókönyvekből hat Oscar-díjas film készült. Megkapta(m) a Vállszalag, a Térdszalag és az Ínszalag rendet, valamint a Derékövet a Nagy, a Közép, a Tisztit, az Érdemest stb., Párizsban, Londonban és Stockholmban pedig a díszdoktori címet.

Egy kicsit azért zavart, hogy soha nem láttam viszont a nevemet és elbizonytalanodtam.

Most akkor én jónevü, sikeres író vagyok vagy mégsem?

- GT -

Mire lenyírom a füvet, megnőnek a bokrok és azokat is nyírni kell.

Mire lenyírom a bokrot, kinő a gaz a virágoskertben.

Mire kiirtom a gazokat a virágoskertben kinő a gaz a térkő hézagaiban is, azokat le kell gyomirtózni.

Mire legyomirtózom a térkövet, a gyümölcsfákat is meg kell permetezni.

Mire megpermetezem a gyümölcsfákat, ki kell porszívóznom a medencét.

Mire kiporszívóznom a medencét, elfogy belőle a klór és be kell klórozni.

Mire beklórozom a medencét, le kell festeni a kerítést.

Mire lefestem a kerítést, le kell festeni a virágládákat is.

Mire lefestem a virágládákat, a paradicsomot el kell palántázni.

Mire elpalántázom a paradicsomot, össze kell szedni az elszaporodott csigákat és kivinni a patakpartra.

Mire kiviszem a csigákat, össze kell szedni a kutyagumikat.

Mire összeszedem a kutyagumit, a csigák újra visszamásznak.

Mire megint összeszedem a csigákat, megint kinő a fű és újból le kell nyírni.

Mindeközben a növényeket naponta öntözni kell, mert különben elhervadnak

Miközben öntözöm a növényeket, a kutya állandóan nyüszít, mert éhes és meg kell etetni.

Miközben etetem a kutyát, rájövök, hogy én is éhes vagyok és valamit ennem kell.

Miközben eszem valamit, megszomjazom és innom kell valamit.

Miközben iszom, a feleségem reklamál, hogy túl sok

Jön a városlakó barátom és elégedetten néz körül a kertben.

• Mit kell neked itt állandóan csinálni valamit, amikor itt minden rendben van?!
• Hát tudjátok mit? B…tok meg, csinálja aki akarja!

            Én meg beköltözöm egy panelba.

- GT -

A főnök kopogás nélkül, feldúlva rontott be az irodámba. Kezében egy felbontott levelet lobogtatott. A boríték nekem volt címezve, de ő mégis felbontotta, mert gyanúsnak találta, miután szokatlan külső jegyei voltak. A nevem, a beosztásom, a címzés rendben volt, csak a feladó kettőspontnál egy női száj rúzslenyomata volt található, ez keltette fel a gyanút, hogy talán mégsem egy igazi hivatalos levélről van szó.

-     Gépon elvtárs! (Akkoriban mindenkit elvtársnak szólítottak). Miféle levelezést folytatsz itt? Nem gondolod, hogy ez egy kicsit furcsa?

-     Miért? Kérdeztem ártatlanul, hiszen nem tudtam, hogy ki követett el ellenem megengedhetetlen merényletet. Mi furcsa van ebben a levélben? – kérdeztem.

-     Hát nézd meg, te nem tartod furcsának, hogy a munkahelyedre egy rúzslenyomatos levél érkezik, ráadásul messziről érezni valami parfüm illatát is?

-     Tényleg, ilyen levelet még nem kaptam, de nézzük meg mit ír benne a feladó és vajon ki lehet az?

-     Tessék, itt van, nézd meg! A főnök kivette a borítékból a levelet; látod?

-     Hát ez tényleg furcsa – mondtam, mikor megláttam. Az egész oldal egy szót tartalmazott: szeretlek. De ez a szó százszor le volt írva az oldalon, sőt a lap másik felén tovább folytatódott. A feladó személye így sem derült k, de a rúzslenyomatból és az illatból azért következtettem rá. Boldog voltam, a szívemet melegség öntötte el, csodáltam ezt az elszántságot, de érzéseimet a főnök jelenléte miatt nem tudtam megfelelően kifejezésre juttatni.

Aztán amilyen vehemenciával tört be a szobámba, úgy távozott nagy méltatlankodás közepette, rám csapva az ajtót.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor ötven évvel ezelőtti leveleimet selejteztem és ez is a kezembe került.

Nézegettem, mit írt akkori szerelmem. A feladó nevét már nem tudtam megállapítani, de úgy találtam, hogy a tartalom elég lényegretörő volt.

De nicsak, … mi ez a kellemes parfümillat?

- GT -

Vajon miért néz engem ez a szép és fiatal nő ilyen mereven? Csak nem megtetszettem neki, de hát az én koromban már nem szoktak a férfiak hódítani, főleg így első látásra nem. Még mindig mereven néz, most már zavarban is vagyok. Megpróbálom elhessegetni titkos gondolataimat. Ugyan mit ábrándozom itt? Aztán megláttam a kezében a fehér botot…