Az ébredés egy kis csalódással járt. Most már nem látta szeretteit, akik székestől együtt eltűntek a fantáziájából. Csak a mennyezeti lámpák halvány fényét, meg időnként egy orvos és egy nővér sziluettjét és a műszerek halk zümmögését érzékelte. Meg azt, hogy ÉL, ami azért elég jó érzés volt. A sebész valószínűleg sebészi pontossággal végezte a munkáját. Egyébként könnyű dolga lehetett, nyugodtan tudott dolgozni, hiszen előre megmondta neki, hogy ne izguljon és ne remegjen a keze, ugyanis nem olyan nagy a tét, az egyetlen vagyonát, a fél házát műtét előtt átíratta a felesége nevére, ha netán valami közbejönne. Meg egyébként is. Fiatal, energikus, rendkívül szimpatikus volt ismeretségük első percétől fogva, tudta, hogy nyugodtan rábízhatja az életét. Annyira, hogy talán még azt is elnézte volna neki, ha véletlenül orvosi műhibát követne el. Tőle még ez is megbocsátható lett volna.
Kerti virágok
Nyugodtan feküdt tehát a kés alá, nem volt min aggódnia. Azt is tudta, hogy a műtét következtében szerencsére csak a hasa lesz üres és nem a feje. Pedig a múltkor még egy fémszobrot is készített "Üresfejű" címmel, bár akkor még nem gondolta volna...
Lassan körbepislogott, a lámpák nem zavarták, úgy látta, hogy a csövek még megvannak, amik segítségével az életfunkciói működnek és már arra is tudott gondolni, hogy az infúzióban valószínűleg cseppfolyós állapotban egy szelet rántotthús is csöpög a vénájába. ( A hasa most már kétszeresen is üres volt.) Feltételezte, hogy ha javul az állapota, akkor majd egy kis Unikum is jut a csőbe, de legalább valami jófajta száraz vörösbor. Amilyen rendes és figyelmes az ápoló személyzet, biztos gondolnak erre is.
Aztán, ahogy tisztult az agya, nagy örömére meglátta a feleségét, amitől egyből észhez tért. Sajnos ő sem volt tekintettel a sok koplalásra, mert élelmiszercsomag helyett mindössze egy bögre teát nyújtott át neki egy nagy mosoly kíséretében.
Úgy látszik, megkezdődött a gyógyulás.
-x-
Időjós
-x-
