Betegre röhögöm magam
- Hány kiló?
- Szemüvegben 98.
- És anélkül?
- F..gom sincs, mert úgy nem látom a mérleget.
- Hány éves?
- Hetvenegy leszek, ha jól csinálja.
- Milyen magas?
- 170 múltam. Eredetileg ennyi voltam, de összementem, és már csak 165 vagyok.
- Műtétje volt valamikor?
- Igen, kivették a prosztatámat. Csak 3D nyomtatóval tudnék utódot létrehozni.
- Ki kell vennünk a hasnyálmirigyét is, a lépjét és az epéjét.
- Marad még a hasamban valami?
- Nem sok minden, olyan lesz majd, mint egy csokimikulás.
- Az meg milyen?
- Belül üres.
Ez az orvos nem viccel, ez lépre megy. Nem elég neki, hogy cukrosbácsi lettem, csokifigurát akar csinálni belőlem. Az 1-es meg a 2-es típusú diabétesz olyan, mint a földönkívüliekkel való találkozás. Ott is van 1-es meg 2-es típusú, csak ott nem a Mikulással találkozunk, hanem egy ET-vel.
Olvasósarok
Meg különben is. Megöregedtem és le is lassultam. Nehezemre esett, de rájöttem, hogy utat kell engednem a nálam gyorsabbaknak. Már nem bírok folyamatosan a belső sávban haladni, pedig 70 év alatt megszoktam, hogy ott hasítok. Kiálltam a külső sávba, már ritkán előzök. Aztán később megállok majd a leállósávon, kiteszem az elakadásjelzőt, meg a vészvillogót és lassú mozdulatokkal felveszem a láthatatlansági mellényemet.
Amíg ez megtörténik, addig is vigasztalom a feleségemet, a gyerekeimet meg az unokáimat. Nem lesz ez olyan fájdalmas, mint gondolnátok és legyetek szívesek, ne pityeregjetek! Persze sajnálom, hogy már nem fogom látni a világbéke eljövetelét (pedig nagyon közel van), a papi nőtlenség eltörlését, hogy az amerikai űrhajósok orosz helyett amerikai űrhajókon repülnek és, hogy Magyarország az USA tagállama lesz.
De sebaj! Vigasztaljon benneteket, hogy mindezt nemsokára megéritek és hamarosan elutaztok a Marsra, ahonnan vágyakozva fogtok visszanézni erre a szép kék bolygóra. Velem együtt.
-x-
Utóirat: a feleségem szerint nem kéne még megírni a nekrológomat. De hát most még meg tudom, utána nem.
-x-
Vidám búcsú
