Az óriási érdeklődésre való tekintettel, pótlólagos bejegyzés következik, miután az előző kevésnek mutatkozott.

Az történt ugyanis, hogy minden pénzünk elfogyott. Még a tartalék is. Mostantól még jobban kell spórolnunk, de ami még ennél is rosszabb, be kell vezetni a hadigazdálkodást is. Mostantól csak egyfajta felvágottat eszünk, sajt nuku, a legolcsóbb ásványvizet isszuk (csapból), a kutyák jutalomfalatjait és a drága konzerveiket beszüntetjük, ezek helyett száraz kenyeret kapnak. A kerti medencéből leengedjük a vizet, betemetjük földdel és azt konyhakerti haszonnövényekkel ültetjük be, megtakarítva a vízköltséget és a vízforgató működtetéséhez szükséges áramot. Egy héten egyszer fogunk főzni, akkor is csak bablevest, vagy krumplistésztát, húst pedig a nyugdíj kézhezvételekor. Ha befizettük az összes csekket és még maradt a számlánkon egy kis reszli, akkor esetleg megreszkirozzuk a legolcsóbb üzletlánc legalsó polcán lévő koccintós kannásbort, amit aztán egész hónapra beosztunk. Kenyérből kizárólag az egyáltalán nem őrölt lisztből készültet csak egyik oldalán zsírral megkenve fogyasztunk, esetleg egy kevés hagymával hétvégeken. A tejszínhabos kávét, amit eddig is csak ünnepnapokon ittunk, teljesen beszüntetjük, helyette kétszemélyes teaszűrővel szűrt teát iszunk. A WC papírnak viszont most már mindkét oldalát felhasználjuk, a gyógyszereket is redukáljuk, fejenként max egy félét veszünk be, másnaponként és betegség esetén az évszázada már jól bevált "Kálmópyrin"-t (nagysas asszonyom) alkalmazunk.( A kertben mindeközben érdekes jelenséget tapasztaltam, ugyanis fura módon eltűntek az énekes madarak, talán megérezték, hogy nincs miért énekeljenek. Szerencsére a verebek megmaradtak, de hát végül is ők is tudnak valamilyen szinten énekelni.)

Tizenkét éves luxusautónkat eladjuk, úgyis kiderült, hogy a gyár által megadott érték kétszeresét fogyasztja, ha pedig nagy ritkán elutazunk valahova (hova is?), marad a nyugdíjasoknak ingyenes vonat- és egyéb tömegközlekedési eszköz. Bevásárlásainkat (lesz ilyen?) kizárólag a nyugdíjas talicskával bonyolítjuk le, abba belefér az a néhány kiló krumpli, meg a három szem hagyma, havonta egyszer.

Mindezek bevezetése után hirdetést adunk fel az ingatlanirodában és eladjuk a házunkat, aminek a rezsijét már nem tudjuk fizetni. Jó lesz nekünk egy másfél szobás panel is, ezzel a sok irigyünk is megnyugodhat. Legalább eladhatjuk végre az évtizedek alatt felhalmozott rengeteg felesleges holmit, az új lakásban úgysem férnének el. Eladjuk a három nagy ruhásszekrényt is a bennük lévő ritkán hordott ruhaneműkkel együtt, cipőből is elég, ha megmarad két-három pár, úgysem megyünk sehova, így másokat sem kell meghívni vendégségbe, az is sokba került mindig.

Ha mégis utazni lenne kedvünk, a Picasa-n megnézzük a régi képeket, elábrándozva az emlékeken. Új ruhát sem veszünk már, a sok fölösleges könyvet felajánljuk a helyi könyvtárnak, vagy valamelyik szeretetszolgálatnak,de ha nekik nem kell,hanem mondjuk csak ruha, akkor a csupa érdekes, izgalmas könyv a szelektív konténerekben fogja végezni.

Úgy érzem, hogy legnehezebben a feleségemtől fogok megválni, az elmúlt hosszú idő alatt olyan jól összeszoktunk. Megszoktuk, hogy nem kell állandóan a fogunkhoz verni a garast, jól éltünk, utazgattunk, nem szenvedtünk hiányt szinte semmiből. De az élet mindig tud meglepetést okozni, mint ahogy most is tette.

A pénzhiány képes volt megbontani ezt a harmóniát, az eddig lényegtelen anyagiak egyszerre fő problémaként jelentkeztek mindkettőnk lelkében. Hiába próbáltuk ezen túltenni magunkat, elhatalmasodott rajtunk az állandó küzdelem a fennmaradásért és a végén úgy éreztük, hogy hozzánk méltatlan lenne a kicsinyes, megalázó és lealacsonyító hadakozás. Hamarosan el is váltunk. Mindketten új irányba indultunk, ami eleinte meglehetősen nehéz volt, de szerencsére felül tudtunk kerekedni a nehézségeken, ő férjhez ment, aztán én is megnősültem.

Mindketten igyekeztünk leszűrni a tanulságokat, ami nagy hasznunkra volt új kapcsolatainkban. Kezdtünk visszatérni a régi kerékvágásba, partnereink mindent elkövettek, hogy ez zökkenőmentes legyen.

Mindaddig boldogok is voltunk, amíg azok a fránya anyagi gondok el nem kezdtek újra jelentkezni és ismét fel kellett élni a tartalékainkat.

Aztán meg megint be kellett vezetni a hadigazdálkodást.

                                                                                  -x-